Címke: válás

6. A második bírósági tárgyalás

A tárgyalás és a kapcsolattartások

2016 január. Anyuka mellett a további tárgyalásokon dr. 3.J.Zsuzsanna foglalt helyet, mivel a korábbi ügyvéd megvált anyukától. A tárgyaláson nagyjából csak adategyeztetés volt; mikor ismerkedtek meg anyukáék, mikor-hol laktak, mikor romlott meg a kapcsolatuk. A bírónő mondta, hogy ezzel a tárgyalást elnapolja 3 hónapra, ha senki sem adja be igényét a tárgyalás folytatására, akkor megszűnik a válóper, de ha valaki kéri a tárgyalás folytatását, akkor kitűznek még egy tárgyalási napot. Apuka megbeszélte az ügyvédjével, hogy beadják a kérést, mert apuka pontot akart tenni a rémálom végére, amit anyuka művelt; a gyermekeivel pedig minél többet akar együtt lenni.

A tárgyalás napján a délutáni kapcsolattartás jól indult, apukának most volt lehetősége először, hogy a csecsemőn kicserélje a pelenkát, mert idáig anyuka sosem engedte, mindig átvitte a másik szobába, ha pelusozta. A nagyobb gyermek a játék közben bepisilt. Apuka 7 órakor elkezdett szedelőzködni és búcsúzkodni a gyermekektől a szobában, mire anyuka keresztanyja berontott, és fennhangon mondta “7 óra!” és a nagyobb gyermeket elvitte fürdetni. Apuka az előszobában öltözött, majd anyuka mondta neki, hogy pszichológushoz fogja vinni a gyereket, mert amikor apukától megjön, alig bír vele, és ma meg a bepisilés azt mutatja, hogy vissza fog esni apuka miatt, mert apuka biztos olyanokat mond a gyereknek, attól van ez. Közben anyuka keresztanyja kijött a fürdőszobából és anyuka mögé állt, valamint kommentálta anyukát. Apuka elmondta anyukának, hogy ő jól bánik a gyermekkel, és múltkor is akkor pisilt be, amikor ott volt anyuka keresztanyja. Ezt letagadta anyuka, pedig alig telt el az óta két hónap. Anyuka kijelentette, hogy apuka mindig előre jelentse be, hogy mit csinál majd a gyermekkel a hétvégén, mert ezt egy anyának tudni kell. (Amikor még a szülők házasok voltak, akkor is ezt csinálta anyuka, de akkor apukának kellett egy héttel előre közölni, hogy mikor milyen programja lesz, mert ha nem tette, akkor anyuka, házisárkány módjára veszekedett vel. Persze, anyuka nem közölte apukával, hogy mikor merre jár, sőt, néha még utólag sem mondta el. Ebből is látszik, hogy anyuka magának mindent megenged, apukát meg szolgának tekintette.)

Természetesen a törvény nem kötelezi a külön élő szülőt, hogy a gyermeket nevelő szülőt előre tájékoztassa a tervezett, vagy nem tervezett programokról, sőt, akár úgy is dönthet a külön élő szülő, hogy elutazik a gyermekével, és ezt nem köteles a gyermeket nevelő szülővel előre közölni, tőle engedélyt kérni.

A nagyobb gyermeken egyre jobban eluralkodott a lojalitáskonfliktus. Mivel az anyukánál akkor kapott jó pontot, ha rosszat mondott apukáról, ezért beállt a sorba, ő is csatlakozott a csordaszellemhez. Volt, hogy azt mondta az anyukának, hogy az apuka azt mondta neki, hogy “nem szeretem anyát”, vagy “képzeld anya, az apa mondott egy csúnyát”. Valójában apuka sosem beszélt a gyerekeknek anyukáról, vagy a rokonságáról.

Anyuka folytatta a korábbi cselekedeteit, azaz, volt, hogy apukát átölelte, ha ránézett könnybe lábadt a szeme, máskor meg veszekedett vele, őt okolta a válás miatt. Pl. azt mondta anyuka, hogy azért költözött el apukától, mert apuka őt porszemnek nézte, apukának nem volt jövőképe, mert egy bérelt lakásban laktak, nem volt elég pénze, hogy családfenntartó legyen.

Apuka továbbra is lovagias volt, pl. egyik alkalommal, amikor anyuka le akarta mondani a kapcsolattartást, mert a gyermekek betegek voltak, és sóbarlangba jelentkezett be anyuka a gyermekekkel, akkor apuka odament, hogy együtt legyen a gyermekeivel, majd egy étterembe meghívta a családot, ahol kis teknősök mászkáltak az asztalok alatt. Itt nagyon jól érezték magukat a gyermekek és a szülők is. (A kapcsolattartás lemondása akkor jogos, ha a gyermek ágyhoz kötött, nem léphet ki a lakásból. Láthatóan itt nem arról volt szó, de anyuka akkor is le akarta mondani az alkalmat.)

– 2/1. oldal –

Oldalak: oldal 1, oldal 2

5. Az első bírósági tárgyalás

A tárgyalás és a kapcsolattartások

Elindult a peres eljárás 2015 év végén a PKKB-n (hogy időben el tudja helyezni az olvasó: májusban kezdett elköltözni anyuka, júliusban született meg a második gyermek, szeptemberben adta be a válókeresetet apuka, és novemberben volt az első tárgyalás).

Apuka a tárgyalóteremhez érve odament anyukához, adott neki két puszit, az ügyvédjével, dr. 2.K.Márkkal pedig kezet fogott. Ott volt még anyuka keresztanyja, de neki nem köszönt apuka. Egy bírónő vezette a tárgyalást, aki ismertette az apuka ügyvédje által beadott válókeresetet, majd az ügyvédek szólaltak fel. Apuka ügyvédje elmondta, hogy anyuka korlátozza a láthatást, és a rokonságát odarendeli, hogy apukát szapulják a gyermekek előtt. Valamint hozzátette, hogy rugalmasak a láthatással kapcsolatban, de apuka már el akarja hozni a nagyobb gyermekét, aki elmúlt 3 éves, mert ott az anyukáéknál folyton feszültséget generálnak anyuka és rokonai. Anyuka ügyvédje következett, aki egy új keresetet adott be, mi szerint 100.000 Ft-os tartásdíjat kérnek és a nagyobb gyermeket még ne vihesse el apuka, csak ha már 3 és fél éves lesz. Azt is mondta dr. 2.K.Márk, hogy többször akartak egyeztetni apukával, de apuka elzárkózott előle. Ez után ismét apuka ügyvédje szólalt fel és elmondta, hogy a törvények és a hasonló válásoknál lévő bírói ítéletek, valamint a szokásjog szerint a 3 éves gyermek már nyugodtan aludhat a külön élő szülőnél, a korábbi otthonában. Az egyeztetés része meg hazugság, mert csak egyszer találkozott a két ügyvéd egymással, és nem történt megegyezés, az után meg nem kereste dr. 2.K.Márk az apuka ügyvédjét, de még anyuka sem akart egyeztetni apukával. A bírónő látta, hogy nagyon különbözik a két álláspont ezért közös megegyezést ajánlott, és elmondta, hogy mi legyen, hogyan történjen a láthatás. Így közös megegyezés született, és kitűzte a következő tárgyalási napot január végére. Amikor vége lett a tárgyalásnak, apuka odament anyukához és mondta neki, hogy akkor ma kimegy a gyerekeket meglátogatni, és adott neki két puszit, majd eljött. Anyuka arcán látszott, hogy bosszús. A tárgyalásról apuka boldogan jött ki, mert végre lehetősége lesz a gyermekeivel több időt eltölteni, és a nagyobb gyermeket elhozni anyuka börtönéből, még ha csak pár órára is.

Az alábbi kapcsolattartás született közös megegyezésre:

Hétköznapi kapcsolattartás mindkét gyermekkel (a gyermekek lakhelyén):

  • kedd, csütörtök: 18:00-19:00

Hétvégi kapcsolattartás a 3 évesnél idősebb gyermekkel (elvitel jogával):

  • páratlan héten, szombat 10:00-17:00 és vasárnap 10:00-17:00

Ünnepek az újszülött gyermekkel:

  • karácsony másnapján: 10:00-11:00 (a gyermekek lakhelyén)
  • húsvét első napján: 17:00-18:00 (a gyermekek lakhelyén)

Ünnepek a 3 évesnél idősebb gyermekkel:

  • karácsony másnapján: 10:00-17:00 (elvitel jogával)
  • húsvét első napján: 11:00-17:00 (elvitel jogával) és 17:00-18:00 (a gyermekek lakhelyén)

Dr. 2.K.Márk a tárgyalás után búcsút intett ügyfelének (hivatalosan a tanulmányaira hivatkozva vált meg az ügyvéd anyukától, de könnyen lehet, hogy az ügyvéd átlátta anyuka gyermekellenes tevékenységét, amihez nem akart asszisztálni).

A tárgyalás napjának délutánján apuka ment, hogy a bírói végzés szerit megvalósuljon a kapcsolattartás. Amikor odaért az anyuka anyjának házához, látta anyuka keresztanyjának autóját a ház előtt. Nagyon fagyos volt a hangulat, de apuka boldog volt, jót játszott a gyermekeivel.

szombat. Ez lenne az első nap, hogy apuka elhozhatja a nagyobb gyermekét, de anyuka korábban kijelentette, hogy óvodai fotózás lesz szombaton, ezért nem adja oda a gyermeket, hanem a fotózás után találkozhat apuka a gyermekével egy kicsit. Apuka nem volt hajlandó belemenni, hogy egy napot felcseréljen 1-2 órára, ezért arra kérte anyukát, hogy vagy ő, azaz apuka vigye a gyermeket a fotózásra, vagy, ha nem adja oda a gyermeket szombaton, akkor a következő hétvégén adja oda. Erre először anyuka nem volt hajlandó, és hosszú üzenetekben zaklatta, sértegette apukát, de végül belement anyuka a cserébe. Később kiderült, hogy az óvodai fotózás hétköznap volt.

vasárnap. Mikulás napja. Végre elkövetkezett az első nap, amikor apuka el tudja hozni a nagyobb gyermekét az anyuka börtönéből. Ehhez szükség volt a bírói végzésre, mert ahogy olvashat volt, az anyuka nem adta ki a házból a gyermeket. Apuka boldogan kelt fel és készülődött, majd, amikor elindult felhívta őt anyuka és közölte vele, hogy a gyermek beteg, ezért nem jó neki, ha szabad levegőn van, és ha apukával utazik. Amikor apuka kiért, az anyuka anyja rögtön odamentt kötekedni. Apuka először átadta a Mikulásos ajándékokat, a csecsemőnek egy rugdalózót és egy csoki Mikulást (ezt persze csak jelképesen), a nagyobb gyermeknek meg egy hercegnős pizsamát, és ugyancsak csoki mikulást. Apuka egy kicsit játszott a gyermekeivel, majd elindult apuka és gyermeke. Végre, 7 hónapig tartó bezárás után a gyermek kiszabadult a börtönből. Apuka úgy döntött, hogy a rokonaihoz viszi a gyermekét, mert már rég találkoztak vele. A gyermek nagyon örült, hogy kettesben indultak el. A gyermek kicsit megilletődve lépett be az apai nagymama lakásába, de hamar otthon érezte magát. Megérkeztek a közelben lakó unokatestvérek (két lány, ikrek) és a nagynéni, így a kisgyermek sokat játszott és nevetgélt a rokonokkal. A nagynéni (apuka nővére) vállalta a fuvart vissza a börtönbe. Az autókázás alatt a gyermek elaludt. Amikor apuka és gyermeke visszaért, nem volt ott semelyik rokon, és anyuka teljesen normálisan viselkedett, olyan volt, mintha nem válnának a szülők. Apuka még játszott, és TV-zett a gyermekeivel, anyukával meg beszélgetett, sőt még le is fektette a gyermekét és mesét olvasott neki. Este 8-kor jött el apuka.

Father And Daughter, Daddy, Carry Me by Vickie Wade

vasárnap. 7 hónap után a nagyobb gyermek ezen a napon tér vissza először a korábbi otthonába. Apuka reggel kiment a gyermekeihez, egy picit játszott mindkettővel, majd elindultak a nagyobb gyermekkel. Elmentek a Kossuth térre, a Parlament előtti karácsonyfát megnézni, majd haza. A nagyobb gyermek eleinte nehezen oldódott a kirámolt lakásban (anyuka az elköltözésekor szinte teljesen kirámolta a lakást). Apuka sokat játszott a gyermekekkel (gyurmázás, színezés, babázás), így egyre otthonosabban érezte magát a kicsi. Majd kettesben megebédeltek, utána TV-t néztek, tovább játszottak, fali díszeket ragasztottak a gyermek ágya fölé, aztán indulni kellett vissza, anyukához. A gyermek nem akart elindulni, azt mondta apukának “Itt aludok!” és befeküdt az ágyába. Apuka fájó szívvel elkezdte öltöztetni a gyermekét. A villamoson elaludt a kicsi, apuka cipelte, és csak a nagymama háza előtt ébredt fel. Visszaérve a börtönbe a szülők beszélgettek, apuka elmesélte a napot, amire anyuka szeme könnybe lábadt, és behívta apukát a házba, aminek a nagymama láthatóan nem örült. Apuka még egy kicsit játszott a gyermekeivel, anyuka megcsókolta apukát, majd jött a fürdetés ideje és véget ért a kapcsolattartás.

– 3/1. oldal –

Oldalak: oldal 1, oldal 2, oldal 3

4. Erősödő szankcionálás, zsarolás, a gyermekek elzárása

A külön éles kezdete

vasárnap. Anyuka elköltözését kövező napon, kevesebb, mint 2 órás játszóterezésre kapott lehetőséget apuka. A kisgyermek majd felrobbant örömében, hogy az apjával lehetett. Hintáztak, homokoztak, a szokásos játszótéri programokat tették meg együtt anyuka jelenlétében. Anyuka és apuka megbeszélte, hogy hétfőn közösen mennek 4D-s ultrahangra, azaz munka után apuka kimegy anyóshoz, onnan kocsival indulnak a Mester utcába, és utána meg visszaviszi anyukát apuka és haza BKV-zik. Anyuka keresztanyja végig ott volt a játszótér melletti parkolóban, és apukáékat bámulta. Apuka ezt szóvá is tette anyukának, hogy börtönőrként miért van ott a keresztanyja, de anyuka azt válaszolta, hogy a keresztanyja csak aggódik miatta, azért hozta ki autóval őt a játszótérre (600 méteres távolságra van a háztól a játszótér) , és azért várakozik, mert, ha valami baj lesz, akkor tudjon ugrani. A búcsúzás nehéz volt, a kisgyermek mondta, hogy az apukával akar menni. Látszott rajta, hogy nagyon megviseli ez a helyzet. Majd meghasadt apuka szíve. Apuka látta anyukán, hogy majdnem bőgött, de hajthatatlan volt, menni akart a keresztanyja autójához. Közben a játszótéren anyuka beszélgetett egy másik anyukával, akinek azt mondta anyuka az apukára mutatva “Ő az uram!” Apuka mondta anyukának, hogy holnap majd siet, hogy a lányával is tudjon 1 órát játszani, és ezt meg is beszélte a gyermekkel, aki a fájdalmas búcsúzáskor ettől egy kicsit megnyugodott.

hétfő. Apuka a főnökétől hamarabb elkérte magát, hogy időbe kiérjen az anyóshoz és még tudjon a gyermekével játszani. Após kocsija a ház előtt állt. Csöngetett apuka. Hallotta a gyermeke hangját “Apu! Apu! Apu!” majd anyós duruzsolása volt hallható, és a gyerekhang elnémult. Apuka kb. 15 percet állt a kapuban, mire felöltözve jött anyuka. Apuka rögtön szóvá tette, hogy mi ez a stílus, hogy nem engedik a gyereket hozzá. Anyuka közölte, hogy a gyerek érdekében van ez, ne legyen önző apuka, hiszen, ha 10 percet játszik vele, akkor csak felkavarja a kisgyermeket. Apuka szerint minden közös perc boldogság neki és a gyermeknek. Láthatóan kitaláltak egy ideológiát anyukáék, hogy mi jó a gyereknek, és ha abba valaki más bele akar szólni, akkor azt nem hagyják. Közben beszálltak a kocsiba, és elindultak a 4D-s ultrahangra. A kocsiban ment a szócsata, majd odaértek a Mester utcában lévő helyre. Kiszálltak, apuka rápillantott az órájára, látta, hogy még van 1 órányi szabad idejük. Mondta anyukának, hogy akár 1 órát is lehetett volna a gyermekkel, de erre anyuka az hangoztatta (az utcán ordibálva), hogy soha az életbe nem engedi, hogy a gyermekekkel találkozzon apuka. Bent a rendelőben is folytatta anyuka a minősíthetetlen viselkedést, annak ellenére, hogy apuka többször mondta neki, hogy hagyja abba, ne beszéljen a múlt sérelmeiről, ne fantáziáljon marhaságokat, de nem hagyta abba anyuka. A csöndes folyosón (ahol mások is várakoztak) csak anyuka hangja volt hallható. Azt is mondta anyuka apukának, hogy az volt apuka szándéka, hogy anyuka elköltözzön, azért viselkedett vele csúnyán (nem akkor vitte le a szemetet, amikor anyuka mondta, nem hozott neki minden nap valami ajándékot, stb.), most meg örül, és boldogan él, csajozik. Apuka erre azt felelte, hogy ekkor marhaságot még nem hallott, de bármit mondhatott, mintha a falnak beszélt volna.

Jól láthatóan anyuka agymosáson ment keresztül az anyja mellett. Kell egy bűnbak anyukának és a rokonságának, akire rá lehet kenni a saját gyengeségüket, és hibáikat. Egyfolytában hárítanak. Örök nyughatatlanságra vannak ítélve ezek a típusú emberek. A saját korlátjaikon nem tudnak túllépni, nincs rá gyógymód.

Apuka hirtelen megfogtam anyuka kezét, és csókot adtott rá. Ettől anyuka befejezte az alpári megnyilvánulásait. Hiába volt kedves gesztusa apukának, pillanatokig értékelte csak anyuka. Anyuka felhozta, hogy apuka költözzön ki az anyós házába. Apuka azt válaszolta, hogy szó sem lehet erről, nem akar anyuka rokonságával újra egy helyrajzi számon élni a történtek után, valamint, hogy korábban együtt döntöttek a jelentősebb dolgokról, most meg anyuka (a rokonságának utasítására) döntött az anyjához költözésről. Erre anyuka azt vágta apuka fejéhez, hogy amiért ilyen önző, hagyja veszni a családot. Erre apuka azt válaszolta, hogy ő már sok mindent letett az asztalra, ő nem önző, és pont ellenkezően, a családot anyuka szakította szét, amikor kiköltözött a zuglói lakásból. Végül bent megcsinálták a 4D-s ultrahangot, mindent rendben találtak. 2300 gramm volt a kicsi. A 9.000 Ft-os árból apuka 5.000 Ft-ot fizetett. Anyukáé lett a DVD és egy kinyomtatott kép, apukáé meg egy hűtőmágnes, amin a gyermek arca látható. Az esemény után apuka meghívta anyukát vacsorázni a Lurdy Házba. Ettek egy jó hamburgert a Burger House-ban (a számlát apuka fizette). Majd hazavitte anyukát, és most meg anyuka keresztanyjának a kocsija állt a háznál.

Közben az anyós házában láthatóan folytak a munkálatok. Az anyós az egyik kamrából egy szobát akart kialakítani magának. Az anyós bármi áron oda akarta szögezni a lányát, hogy vele élhessen. Annak idején az anyós és a nővére azért vette a külvárosi parasztházat, hogy ott gondozzák az anyjukat, de végül csak az anyós gondozta, viszont a nővére, anyuka keresztanyja örökölte meg az anyjuk lakását (a már korábban leírt szobakonyhás lakást a Diószeghy Sámuel utcában, ahol már sok éve nem lakott senki, és irdatlan, ótvar állapotban volt. Arra várt anyuka keresztanyja, hogy az állam megvegye és lebontsa, mert ott építenek fel egy egyetemi kollégiumot, és a kapott pénz csak anyuka keresztanyjáé lesz.). Most anyukára is az a sors vár, hogy gondozhatja a szellemileg és testileg leépült anyját.

– 6/1. oldal –

Oldalak: oldal 1, oldal 2, oldal 3, oldal 4, oldal 5, oldal 6

3. A házasság vége

“Az én igazságom akkor zavar téged, ha ellentmond annak a hazugságnak, amiben te élsz.”

Anyuka első elköltözése

csütörtök. Anyuka egy szép tavaszi napon hírtelen úgy döntött, nem akar házasságban, az általa létrehozott családban élni, ezért átköltözött az anyjához és vitte magával a gyermeket. Azt mondta apukának, akit telefonon értesített az elköltözéséről, mert apuka közben dolgozott, hogy pihenni megy az anyjához és az apja átviszi, hiszen terhes volt a második gyermekkel és otthon nem tud pihenni és a meglévő gyermekkel foglalkozni.

Apuka nem örült anyuka döntésének, ráadásul, apuka volt az egyetlen, aki anyukának azt mondta, hogy pihenjen, ne járkáljon el otthonról annyit. Anyuka viszont nem akart otthon ülni és a lányával foglalkozni, hanem inkább elmenet plázázni, vagy elment valamelyik barátnőjéhez, vagy az akkor költöző, építkező anyjának segített. Az, hogy a veszélyeztetett terhes anyuka, a két és fél éves lányával segédkezik az anyjának a költözésénél, rendrakásnál, azt nagyon nehezményezte apuka, pláne úgy, hogy anyuka anyja költöztetőket is fogadott és állítólag 3 kört tettek meg az 1 nagymama és cuccai költözése miatt. Amikor az ilyen költözködési napokon hazatért anyuka késő este, akkor a kislány a kocsiban a gyermekülésben összeesve aludt, anyuka meg fájlalta a bekeményedett hasát. Hiába tette szóvá apuka, anyuka nem hallgatott rá, nem maradt otthon, nem foglalkozott sem a lányával, sem a hasában lévő gyermekkel, sem a családdal, hanem inkább az anyja akaratát teljesítette. Ez az eset többször megtörtént.

Idáig minden munkanap reggel, mielőtt apuka elindult dolgozni, mindig benézett a gyerekszobába, hogy rápillantson a kisgyermekére, ahogy alszik, és megigazítsa a takaróját. Erre mostantól nem volt lehetősége; kiesett a napi rutinból ez a fajta apa-gyermek kapcsolat. Apukának ez nagyon rossz érzés volt, azonnal érezte a gyermek hiányát.

Ettől kezdve anyuka nagy mértékben korlátozta a gyermek-apa kapcsolatot.

szombat. Apuka szombaton már szeretett volna a családjával lenni, de anyuka elhárította, nem akart apukával együtt lenni, csak vasárnapra adott időpontot apukának, így apuka egyedül ment ki a Városligetbe a gyermeknapi rendezvényre, ahol nagyot sétált, visszaemlékezett a korábbi élményekre, és vért adott a Vöröskereszt sátrában. A véradáskor kapott egy plüss kutyát ajándékba és azt hazavitte a gyermekének (nem is gondolta, hogy hónapokig nem fog a gyermek visszatérné a családi fészekbe).

vasárnap. Amikor apuka megjelent az anyós házánál, hogy végre a családjával legyen, el akarta onnan vinni anyukát és a lányát, hiszen gyermeknapi rendezvények voltak város szerte. Anyuka azt akarta, hogy a helyi gyermeknapra menjenek ki, de amikor apuka elolvasta a szórólapot, látta, hogy az a rendezvény előző nap volt, így apuka ötletének megfelelően az újbudai Bikás parkba ment a család. Nagyon jól érezték magunkat. Visszaérve az anyós házához, anyuka egy papírt tett apuka elé, ami arról szólt, hogy beleegyezik, hogy a lánya oda, anyóshoz jelentkezzen be állandó lakcímre. Azt gondolta apuka, ez rendben is van, hiszen a korábbi lakcímről elköltöztek, a bérelt lakásba meg nem jelentkeztek be. Este, amikor apuka hazaindult, a kislány nagyon nehezen engedte el apukát, azt szerette volna, hogy együtt menjek vissza az “új lakásba” – ahogy a kislány nevezte a bérelt lakást – de ezt anyuka nem akarta.

kedd. Anyuka anyja és az apja felhívta apuka anyját, osztották az észt, és elmondták neki, hogy milyen egy kibírhatatlan, semmirekellő ember a fia, nem tudja eltartani a családot, rosszul bánik anyukával és a gyermekkel stb. Anyuka anyja hozzátette, hogy egyik gyereknek sem lett volna megszületnie. Apuka anyja elmondta a véleményét a mocskolódó vénembereknek, akik mellett hallhatóan ott állt anyuka is. Apuka anyja azt mondta, hogy a családról anyuka és apuka együtt döntött, a bérelt lakásba költözésről is anyuka és apuka együtt döntött, a pénz beosztása nem csak a férj, hanem a feleség feladata is, a feleségnek kell a háztartást vezetnie, gyermeket nevelnie, mivel a férj dolgozik, nincs otthon stb. Ennek a véleménynek érezhetően nem örült a mocskolódó brigád. Apuka anyja szerint a két öreg – anyuka anyja és apja – túlzottan beleavatkoznak a kis család életébe, tönkre teszik a házasságukat.

Este 23:51-kor anyuka felhívta apukát, aki akkor aludt, hiszen másnap kora reggel kelnie kellett, hogy menjen dolgozni. Apuka kiugrott az ágyból, mert azt hitte, valami baj van, de anyuka mondta, hogy nincs semmi, csak azt látta, hogy apuka a Facebookon aktív, és fel akarta hívni. Az már más kérdés, hogy a terhes anyuka, aki pihenni ment az anyjához, miért Facebook-ozik éjfélkor. Apuka mondta anyukának, hogy ő már aludt, és tartsa tiszteletben, hogy apuka a pénzkereső, ne hívogassa őt feleslegesen a kénye kedve szerint, ráadásul éjjel, de anyuka erre azt felelte, hogy ő a felesége, akkor hívja, amikor akarja, és apukának kutya kötelességem vele beszélgetni. Apuka még próbált azzal is érvelni, hogy ezzel azt éri el anyuka, hogy le fogja némítani a telefonját, és ha baj lesz, vagy beindul a szülés, akkor nem fog róla értesülni. Anyuka mondta tovább a magáét, erre apuka letette, és lenémította a telefont. Anyuka még négyszer hívta apukát, és üzenetet is küldött a Facebookon, de ezeket már csak reggel látta apuka.

szerda. Miután apuka megtudta az anyjától, hogy anyuka szülei mit műveltek, hogy zaklatták az anyját telefonon, felhívta anyukát és mondta neki, hogy milyen dolog már, hogy a szülei felhívják az ő anyját és hazudoznak, mocskolódnak. Erre azt felelte anyuka, hogy az anyjának a szemét akarták felnyitni, mert apuka otthon biztos csak a rosszat mondja anyukáról, pedig apuka a rossz, ő a kibírhatatlan.

A napokban még többször próbálta apuka elérni anyukát, de nem sikerült. Egyszer csak egy SMS-ben azt írta anyuka, hogy a mobilja nem működik jól (ez volt az a mobil, amit apuka vásárolt anyukának a szülinapjára).

Egyik nap egy könyvesboltban apuka vett egy könyvet, címe, Hidak egymáshoz – Empátia, kommunikáció, konfliktuskezelés. “A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége”. Ezt el is olvasta és nagyon jónak, hasznosnak találta apuka, ezért gondolta, odaadja anyukának. Később, már a második gyermek megszületése után oda is adta anyukának, majd kérdezte, hogy elolvasta-e, de az a válasz érkezett anyukától “Két gyerek mellett nincs időm olvasni!” A könyv eltűnt, nem lehet tudni, hogy anyuka elolvasta-e, de a lényeg, hogy többé nem látta a könyvet apuka, hiába kérte vissza.

– 3/1. oldal –

Oldalak: oldal 1, oldal 2, oldal 3

2. A házas élet

“Annyit érsz a másik embernek, amennyit tesz érted! Se többet, se kevesebbet.”

A “családi” élet

Apuka egyedüli családfenntartó volt, anyuka minden kiadását (élelem, öltözködés, autófenntartás, autójavítás stb.), minden családi költséget (lakhatás, nyaralás, közös programok, stb.) fizetett. Apuka egy külön szobát bérelt a kórház szülészetén anyukának, hogy nyugodt körülmények között egyedül lehessen anyuka. A nagy napon apuka végig ott volt anyuka mellett, csak a műtőbe nem ment be (császáros szülés volt). Megszületett a szerelemben fogant gyermek, és elindult a családi élet. Amikor hazatértek a kórházból a kisbabával, nagyon megható jelent játszódott le: a kutya odament a Mózeskosárban lévő kisbabához, megnézte, megszaglászta és rögtön mellé állt testőrnek (később, amikor a kisgyermek cibálta a szőrét, rámászott, vagy bármit csinált, a kutya mindent kedélyesen tűrt). A kiadások csak nőttek. Apuka a normál munkája mellett plusz munkákat is vállalt, melyért kapott fizetést az anyuka céges számlájára utaltatta; ezeket anyuka rendre el is költötte. Amikor apuka kérte anyukát, hogy a pénzzel jobban bánjon (pl. ne járjon mindenhova autóval, mert anyuka a sarki szépségszalonba is autóval ment – apuka viszont tömegközlekedéssel járt munkába), akkor anyuka minden esetben a gyermek előtt azt ordította apukának “Te akartál családot, hát tartsd is el!”. (Majd olvasható lesz, amikor már anyuka az anyjánál él, egy ottani veszekedés alkalmával azt ordította apukának “Más nyaralót vesz a szerelmének, te meg egy lakást sem tudtál venni!”. Ezért hagyta el apukát. Tehát anyuka rendkívül pénzéhes.) Apuka imádott együtt lenni a lányával; mivel hétköznap apuka sokat dolgozott, ezért leginkább hétköznap a játszás, altatás, hévégén a játszóterezések, gyermekprogramok, babaúszások alkalmával jutott neki apa szerep, amit önfeledten végzett. Apuka rendszeresen teljesítette a nagy családdal járó feladatokat, mint pl. anyuka anyját kellett fuvarozni, mert anyuka anyja nem szeretett sétálni és tömeg-közlekedni, fűnyírás, kertészkedés, fakivágás, betonozás, sittpakolás stb. Anyuka sohasem viszonozta az apuka fáradozásait, sohasem segített apuka anyjának semmiben (pl. családi ebéd után mosogatás).

Apuka a gyermek születésekor rögtön elkezdte fizetni a babakötvényt a gyermekének, minden hónapban 5.000 Ft-ot.

Apuka a gyermek születése után kötött egy életbiztosítást, hogy ha vele valami történne, akkor az örökös ne maradjon pénz nélkül.

Anyuka nem tudott kulturáltan viselkedni, gyakran veszekedett apukával olyanon, hogy pl. most azonnal vágja le a füvet, mert már magas. Ilyenkor a kulturált párbeszéd helyett ordibálásokban tört ki anyuka, és ha apuka értelmesen próbált magyarázni anyukának, akkor arra olyan válasz érkezett anyukától, mint pl. “Úgy elintéztetlek, hogy csatornában fogod végezni!”

Amikor apuka reggel, a munkába menet kivitte a szemetet, délután, a hazatértekor tapasztalta, hogy anyuka nem tett szemeteszacskót a szemetesbe, hanem csak belehajigálta az almacsutkát és más szemetet. Kérdésére, hogy anyuka miért nem tette bele a szemetes mellett található zacskót a szemetesbe, anyukának az volt a válasza dühödt fejjel, hogy “Nem volt rá időm!”

Olyan is előfordult többször, hogy amikor apuka hazatért a munkából, a lakásban valamelyik lámpa égett, miközben már jóval korábban elment anyuka valahová. Ilyenkor apuka megkérdezte anyukát, hogy miért nem kapcsolja le a lámpákat anyuka, amikor elmegy otthonról, és megkérte, legyen figyelmesebb, hiszen a számlákat fizetni kell, de erre is azt felelte anyuka “Siettem, és nem volt rá időm!”.

De olyan is előfordult, hogy a lakás bejárati ajtaját hagyta nyitva anyuka, és úgy ment el egész napra a gyermekkel.

Ahhoz képest, hogy egy gyermeket nevelt anyuka, és mindig otthon volt vele az anyja (aki főzött, mosott, vaslat stb.) és a keresztanyja, szinte semmire sem volt ideje anyukának.

Apuka nem tudta megérteni, hogy ha anyukának alig van mit tennie, miért mondja mindenre azt, hogy nincs rá ideje?

Apukának Léda nevű nővére korábban két kislányt hozott a napvilágra (ikreket szült), és a két gyermeket nevelte egyszerre, de úgy, hogy közben elkezdett egy főiskolát és le is diplomázott, valamint elvált a férjétől és elköltözött. Az ikrek később kiváló tanulók lettek, kitűnően énekeltek, zongoráztak, gyermekként közönség előtt felléptek, 9 éves korukban CD-re mesét mondtak fel (egy Jászai Mari-díjas színművésszel), az egyik kislány 14 évesen országos ifjúsági pályázatot nyert, tehát, apukának ez a nővére nemcsak, hogy két gyermeket nevelt fel, de ezt kitűnően intézte (szerencsére náluk az apai kapcsolattartás mindig folyamatos volt, és az anyuka rendszeresen bevonta apukát a fontos témákba, eseményekbe). Tehát Léda, meglehetősen nagy anyai- és élettapasztalattal rendelkezett. Apukának volt egy másik nővére, aki külföldön ment férjhez, és ott is él a két gyermekével. Mindketten kitűnő tanulók, az egyik gyermek a Párizsban lévő Sorbonne Egyetemen tanul (ez egy nagy múlttal rendelkező, világhírű egyetem). Tehát, apukának ez a nővére szülői segítség nélkül, távolt a hazájától, barátaitól nevelte fel a gyermekeit a sokat dolgozó, ritkán otthon lévő férjével. Azaz, apuka előtt két jó példa is volt a kitűnő gyermeknevelésre, ezért nem értette, hogy anyukának hogy-hogy nincs ideje semmire.

Anyuka mindenhova autóval közlekedett, még a sarki szépségszalonba is, meg amikor néha délelőtt elvitte a gyermeket az utca végén található magánbölcsődébe, oda is autóval ment. Ha apuka kérte, hogy ne járjon annyit autóval, mert nem győzi az üzemanyagot is fizetni, arra anyukának az volt a válasza, hogy ő nem ér rá sétálni, annyi dolga van, hogy mindenhova rohannia kell, és ő elért egy szintet, amiből nem hajlandó leadni.

kapzsi nő
Kapzsi

Apuka is elért egy szintet a házasság előtt, anyuka megismerése előtt, pl. egyedül bérelt egy szép lakást, eljárt búvárkodni, utazgatott stb., de ezeket mind feladta miután anyukát megismerte.

Anyuka egyik születésnapjára egy új Sony Xperia SP mobiltelefont vett apuka, hogy jó képeket tudjon készíteni anyuka a gyermekről (akkor ez volt az egyik legmodernebb készülék). Anyukának ez volt az első okostelefonja. Anyuka nagyon megörült az ajándéknak, de sosem tanulta meg kezelni a készüléket, mindig bajlódott vele és hamar leamortizálta. 

Apuka, ha tudott hetente kétszer elment munka után sportolni. Anyukát is mindig támogatta a sportban, volt, hogy együtt mentek. A terhessége alatt anyuka terhestornára járt. A kisgyermeket 8 hónapos korától vitték babaúszásra, ahol leginkább apuka foglalkozott a gyermekkel. Amikor apuka készült egy sportversenyre, anyuka azt mondta neki “Örülj a heti két edzésnek, az is sok, többről meg nem lehet szó!”

Egy napon, amikor apuka a munkahelyén dolgozott és a telefonját a töltőre tette, majd kiment a szobából. Amikor 8 perc múlva visszatért, megrémül, mert látta, hogy anyuka a 8 perc alatt 8-szor hívta. Apuka azt hitte, baj van, mert ekkor már terhes volt anyuka a második gyermekkel. Apuka rögtön visszahívta anyukát és elkezdett kirohanni az irodából, mert gondolta, hogy vagy haza, vagy a kórházba kell rohannia. Anyuka felvette a telefont, és nyugodt hangon közölte, nincs semmi baj, csak beszélgetni akart apukával, és apuka ne csináljon többé olyat, hogy nem veszi fel a telefont. Anyuka azt az utasítást adta apukának, hogy ha WC-re, vagy megbeszélésre megy, akkor is vigye magával a telefont és vegye fel.

Havonta egy, vagy kéthavonta egy alkalommal apuka elment a legjobb barátjával sörözni, beszélgetni. Anyuka ilyenkor felhívta apuka barátjának élettársát, és megkérdezte tőle, hogy hol vannak a fiúk, majd felhívta apuka barátját, és kérte, hogy az ő telefonját adja most át apukának, hogy vele beszéljen.

Anyukának (valójában anyuka anyjának) az az ötlete támadt, hogy írják a kiadásaikat, mert így jobban látják mire megy el a pénz. Apuka el is kezdte írni egy Excel táblába, hogy mire költ. Pár hónap után vette észre, hogy anyuka még egyetlen egy tételt sem írt bele. Anyuka úgy érvelt, hogy neki nincs ideje Excelbe írogatni. Apuka mondta, hogy akkor egy füzetbe irkáljon, de anyuka erre sem volt hajlandó. Tehát, az volt a lényeg, hogy anyuka szemmel tudja tartani apuka kiadásait, a saját költekezéseit meg titkolta.

A nyaralások alatt anyuka a szokásos költekező formáját hozta. Amikor pl. beültek a Balatonnál ebédelni egy étterembe, apuka azét akart pont ott enni, mert 800 Ft volt egy pizza, és azt mondta, ő majd eszik egyet, anyuka meg a gyermeke válaszhat mást. Hát anyuka rendesen beválasztott, csak a főételéhez külön kért miniatűr áfonyaszósz 400 Ft-ba került (fél pizza ára), így végül 6.500 Ft lett a számla (ez 2014-ben nem volt kis összeg az egy fizetésből élő 3 tagú családnak). Másnap, amikor elmentek bevásárolni, apuka 17 ezer forintot költött, majd a szállásra vissza vezető úton anyuka meglátott egy fagyizót, ahova be akart menni, ezért kérte apukát, hogy álljon meg. Apuka nem akart megállni, azzal érvelt, hogy most költött egy vagyont ételre, és inkább a szálláson uzsonnázzanak, mint még a fagyizóban töltsék az időt és költekezzen anyuka kénye-kedve miatt. Anyuka erre dührohamban tört ki, hogy apuka nem teljesíti a parancsát.

Anyuka többször hangoztatta, hogy az anyja el akarja adni a házat (tehát a két házrészt) és ha eladja, akkor 3 millió forintot ad neki az anyja, ami önerőnek megfelelő lesz, és majd anyuka és apuka tud venni egy lakást, csak ki kell pótolni banki hitellel, ami apuka feladata. Apuka mondta, hogy csak akkor érdemes a bankba bemenni, ha az önerő összege kézben van és a megvásárolni kívánt lakás is ki van szemelve, e mellett meg az a legfontosabb, hogy minél több önerő legyen, és minél kevesebb hitelt kelljen felvenni. Anyuka csak azt hajtogatta, hogy a 3 milliót bármelyik pillanatban megkaphatja, és apuka milyen szemét, hogy arra sem hajlandó, hogy hitelt vegyen fel. Apuka időpontot kért a bankban (apuka akkor abban a bankban is dolgozott), és bement anyukával, hogy anyuka is hallja azt, amit apuka már tudott és próbálta anyuka értelmét felvilágosítani, de nem ment, talán az ügyinézőre hallgat majd anyuka. Anyukát az elhangzottak nem érdekelték, nem fogta fel a banki hitelezés alapjait még a kedves ügyintéző hölgy magyarázatában sem. Azt is kitalálta anyuka, hogy apuka vegyen egy lakást anyuka anyjának, és a jelenlegi házrészekben meg maradhatnak laki. A másik opció az volt, hogy apuka vegyen fel hitelt, és itt építkezzen, úgy építse át a házat, ahogy azt anyuka és anyuka anyja korábban megálmodta. Erre nem volt hajlandó apuka, ráadásul, apuka bement a helyi önkormányzat építésügyi irodájába és ott kiderült, anyuka és rokonsága engedély nélkül építkezett, valamint az alsó szomszédtól, Feriéktől elloptak 1 méternyi teleksávot (az önkormányzati ügyintéző hölgy mondta apukának, hogy nem foglalkoznak az engedély nélküli építkezéssel, ha nincs feljelentés, és csak a szomszéd jogi igénye alapján lehet a teleksávot rendezni), ezért apuka semmi áron nem akart ott építkezni és a rokonsággal együtt élni. Végül, amikor anyuka anyja eladta a házrészeket, egy fillért sem adott anyukának.

Apuka gyakran vett színházjegyet, hogy anyukával elmenjenek kikapcsolódni. Mindketten a vígjátékokat szerették, és apuka mindig jó színdarabokat választott. Volt, hogy apuka baráti társaságával mentek együtt pl. a Mozart musicalre.

Apuka és anyuka úgy döntött, megkereszteltetik a gyermeküket azzal a lekésszel, aki összeadta őket. Kiválasztották és felkérték a keresztszülőket (a keresztanyát anyuka, a keresztapát apuka választotta: a keresztanya apuka külföldön élő névére lett, a keresztapa meg apuka barátja), majd meg is keresztelték a gyermeket, melynek keretében otthon egy nagy családi összejövetelt rendeztek. Mivel ennyi emberre az otthoniak (anyuka és az anyja) nem voltak hajlandók ételt készíteni, ezért apuka rendelte meg a harapnivaló hidegtálakat, süteményeket, szendvicseket. Minden költséget apuka fizetett.

Apuka felhozta anyukának, hogy anyuka menjen vissza dolgozni, hogy ne csak apuka bevételéből éljenek (meg az állami támogatásokból pl. CSED), a gyermeket meg írassák be a közeli bölcsődébe, hogy a gyermek legalább gyerekekkel legyen, ne az anyuka vén rokonságával. Anyuka azt felelte, hogy ő nem akar még dolgozni. Még aznap előkerült ez a téma anyósnál, mert anyuka elmondta apuka ötletét az anyjának. Az anyós ráförmedt apukára “Zabigyerekek közé akarod dugni a gyerekedet? Hát, milyen lelketlen apa vagy te! Egy anya addig marad a gyermeke mellett, ameddig akar!” Anyuka végig bólogatott, még az sem zavarta, hogy az anyja zabigyerekekről beszél, miközben ő maga is zabigyerek (ahogy már olvasni lehetett egy korábbi cikkben, anyuka házasságon kívül született, anyuka anyja szeretője volt egy családos férfinek).

– 4/1. oldal –

Oldalak: oldal 1, oldal 2, oldal 3, oldal 4