3. A házasság vége

“Az én igazságom akkor zavar téged, ha ellentmond annak a hazugságnak, amiben te élsz.”

Anyuka első elköltözése

csütörtök. Anyuka egy szép tavaszi napon hírtelen úgy döntött, nem akar házasságban, az általa létrehozott családban élni, ezért átköltözött az anyjához és vitte magával a gyermeket. Azt mondta apukának, akit telefonon értesített az elköltözéséről, mert apuka közben dolgozott, hogy pihenni megy az anyjához és az apja átviszi, hiszen terhes volt a második gyermekkel és otthon nem tud pihenni és a meglévő gyermekkel foglalkozni.

Apuka nem örült anyuka döntésének, ráadásul, apuka volt az egyetlen, aki anyukának azt mondta, hogy pihenjen, ne járkáljon el otthonról annyit. Anyuka viszont nem akart otthon ülni és a lányával foglalkozni, hanem inkább elmenet plázázni, vagy elment valamelyik barátnőjéhez, vagy az akkor költöző, építkező anyjának segített. Az, hogy a veszélyeztetett terhes anyuka, a két és fél éves lányával segédkezik az anyjának a költözésénél, rendrakásnál, azt nagyon nehezményezte apuka, pláne úgy, hogy anyuka anyja költöztetőket is fogadott és állítólag 3 kört tettek meg az 1 nagymama és cuccai költözése miatt. Amikor az ilyen költözködési napokon hazatért anyuka késő este, akkor a kislány a kocsiban a gyermekülésben összeesve aludt, anyuka meg fájlalta a bekeményedett hasát. Hiába tette szóvá apuka, anyuka nem hallgatott rá, nem maradt otthon, nem foglalkozott sem a lányával, sem a hasában lévő gyermekkel, sem a családdal, hanem inkább az anyja akaratát teljesítette. Ez az eset többször megtörtént.

Idáig minden munkanap reggel, mielőtt apuka elindult dolgozni, mindig benézett a gyerekszobába, hogy rápillantson a kisgyermekére, ahogy alszik, és megigazítsa a takaróját. Erre mostantól nem volt lehetősége; kiesett a napi rutinból ez a fajta apa-gyermek kapcsolat. Apukának ez nagyon rossz érzés volt, azonnal érezte a gyermek hiányát.

Ettől kezdve anyuka nagy mértékben korlátozta a gyermek-apa kapcsolatot.

szombat. Apuka szombaton már szeretett volna a családjával lenni, de anyuka elhárította, nem akart apukával együtt lenni, csak vasárnapra adott időpontot apukának, így apuka egyedül ment ki a Városligetbe a gyermeknapi rendezvényre, ahol nagyot sétált, visszaemlékezett a korábbi élményekre, és vért adott a Vöröskereszt sátrában. A véradáskor kapott egy plüss kutyát ajándékba és azt hazavitte a gyermekének (nem is gondolta, hogy hónapokig nem fog a gyermek visszatérné a családi fészekbe).

vasárnap. Amikor apuka megjelent az anyós házánál, hogy végre a családjával legyen, el akarta onnan vinni anyukát és a lányát, hiszen gyermeknapi rendezvények voltak város szerte. Anyuka azt akarta, hogy a helyi gyermeknapra menjenek ki, de amikor apuka elolvasta a szórólapot, látta, hogy az a rendezvény előző nap volt, így apuka ötletének megfelelően az újbudai Bikás parkba ment a család. Nagyon jól érezték magunkat. Visszaérve az anyós házához, anyuka egy papírt tett apuka elé, ami arról szólt, hogy beleegyezik, hogy a lánya oda, anyóshoz jelentkezzen be állandó lakcímre. Azt gondolta apuka, ez rendben is van, hiszen a korábbi lakcímről elköltöztek, a bérelt lakásba meg nem jelentkeztek be. Este, amikor apuka hazaindult, a kislány nagyon nehezen engedte el apukát, azt szerette volna, hogy együtt menjek vissza az “új lakásba” – ahogy a kislány nevezte a bérelt lakást – de ezt anyuka nem akarta.

kedd. Anyuka anyja és az apja felhívta apuka anyját, osztották az észt, és elmondták neki, hogy milyen egy kibírhatatlan, semmirekellő ember a fia, nem tudja eltartani a családot, rosszul bánik anyukával és a gyermekkel stb. Anyuka anyja hozzátette, hogy egyik gyereknek sem lett volna megszületnie. Apuka anyja elmondta a véleményét a mocskolódó vénembereknek, akik mellett hallhatóan ott állt anyuka is. Apuka anyja azt mondta, hogy a családról anyuka és apuka együtt döntött, a bérelt lakásba költözésről is anyuka és apuka együtt döntött, a pénz beosztása nem csak a férj, hanem a feleség feladata is, a feleségnek kell a háztartást vezetnie, gyermeket nevelnie, mivel a férj dolgozik, nincs otthon stb. Ennek a véleménynek érezhetően nem örült a mocskolódó brigád. Apuka anyja szerint a két öreg – anyuka anyja és apja – túlzottan beleavatkoznak a kis család életébe, tönkre teszik a házasságukat.

Este 23:51-kor anyuka felhívta apukát, aki akkor aludt, hiszen másnap kora reggel kelnie kellett, hogy menjen dolgozni. Apuka kiugrott az ágyból, mert azt hitte, valami baj van, de anyuka mondta, hogy nincs semmi, csak azt látta, hogy apuka a Facebookon aktív, és fel akarta hívni. Az már más kérdés, hogy a terhes anyuka, aki pihenni ment az anyjához, miért Facebook-ozik éjfélkor. Apuka mondta anyukának, hogy ő már aludt, és tartsa tiszteletben, hogy apuka a pénzkereső, ne hívogassa őt feleslegesen a kénye kedve szerint, ráadásul éjjel, de anyuka erre azt felelte, hogy ő a felesége, akkor hívja, amikor akarja, és apukának kutya kötelességem vele beszélgetni. Apuka még próbált azzal is érvelni, hogy ezzel azt éri el anyuka, hogy le fogja némítani a telefonját, és ha baj lesz, vagy beindul a szülés, akkor nem fog róla értesülni. Anyuka mondta tovább a magáét, erre apuka letette, és lenémította a telefont. Anyuka még négyszer hívta apukát, és üzenetet is küldött a Facebookon, de ezeket már csak reggel látta apuka.

szerda. Miután apuka megtudta az anyjától, hogy anyuka szülei mit műveltek, hogy zaklatták az anyját telefonon, felhívta anyukát és mondta neki, hogy milyen dolog már, hogy a szülei felhívják az ő anyját és hazudoznak, mocskolódnak. Erre azt felelte anyuka, hogy az anyjának a szemét akarták felnyitni, mert apuka otthon biztos csak a rosszat mondja anyukáról, pedig apuka a rossz, ő a kibírhatatlan.

A napokban még többször próbálta apuka elérni anyukát, de nem sikerült. Egyszer csak egy SMS-ben azt írta anyuka, hogy a mobilja nem működik jól (ez volt az a mobil, amit apuka vásárolt anyukának a szülinapjára).

Egyik nap egy könyvesboltban apuka vett egy könyvet, címe, Hidak egymáshoz – Empátia, kommunikáció, konfliktuskezelés. “A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége”. Ezt el is olvasta és nagyon jónak, hasznosnak találta apuka, ezért gondolta, odaadja anyukának. Később, már a második gyermek megszületése után oda is adta anyukának, majd kérdezte, hogy elolvasta-e, de az a válasz érkezett anyukától “Két gyerek mellett nincs időm olvasni!” A könyv eltűnt, nem lehet tudni, hogy anyuka elolvasta-e, de a lényeg, hogy többé nem látta a könyvet apuka, hiába kérte vissza.

– 3/1. oldal –

2. A házas élet

“Annyit érsz a másik embernek, amennyit tesz érted! Se többet, se kevesebbet.”

A “családi” élet

Apuka egyedüli családfenntartó volt, anyuka minden kiadását (élelem, öltözködés, autófenntartás, autójavítás stb.), minden családi költséget (lakhatás, nyaralás, közös programok, stb.) fizetett. Apuka egy külön szobát bérelt a kórház szülészetén anyukának, hogy nyugodt körülmények között egyedül lehessen anyuka. A nagy napon apuka végig ott volt anyuka mellett, csak a műtőbe nem ment be (császáros szülés volt). Megszületett a szerelemben fogant gyermek, és elindult a családi élet. Amikor hazatértek a kórházból a kisbabával, nagyon megható jelent játszódott le: a kutya odament a Mózeskosárban lévő kisbabához, megnézte, megszaglászta és rögtön mellé állt testőrnek (később, amikor a kisgyermek cibálta a szőrét, rámászott, vagy bármit csinált, a kutya mindent kedélyesen tűrt). A kiadások csak nőttek. Apuka a normál munkája mellett plusz munkákat is vállalt, melyért kapott fizetést az anyuka céges számlájára utaltatta; ezeket anyuka rendre el is költötte. Amikor apuka kérte anyukát, hogy a pénzzel jobban bánjon (pl. ne járjon mindenhova autóval, mert anyuka a sarki szépségszalonba is autóval ment – apuka viszont tömegközlekedéssel járt munkába), akkor anyuka minden esetben a gyermek előtt azt ordította apukának “Te akartál családot, hát tartsd is el!”. (Majd olvasható lesz, amikor már anyuka az anyjánál él, egy ottani veszekedés alkalmával azt ordította apukának “Más nyaralót vesz a szerelmének, te meg egy lakást sem tudtál venni!”. Ezért hagyta el apukát. Tehát anyuka rendkívül pénzéhes.) Apuka imádott együtt lenni a lányával; mivel hétköznap apuka sokat dolgozott, ezért leginkább hétköznap a játszás, altatás, hévégén a játszóterezések, gyermekprogramok, babaúszások alkalmával jutott neki apa szerep, amit önfeledten végzett. Apuka rendszeresen teljesítette a nagy családdal járó feladatokat, mint pl. anyuka anyját kellett fuvarozni, mert anyuka anyja nem szeretett sétálni és tömeg-közlekedni, fűnyírás, kertészkedés, fakivágás, betonozás, sittpakolás stb. Anyuka sohasem viszonozta az apuka fáradozásait, sohasem segített apuka anyjának semmiben (pl. családi ebéd után mosogatás).

Apuka a gyermek születésekor rögtön elkezdte fizetni a babakötvényt a gyermekének, minden hónapban 5.000 Ft-ot.

Apuka a gyermek születése után kötött egy életbiztosítást, hogy ha vele valami történne, akkor az örökös ne maradjon pénz nélkül.

Anyuka nem tudott kulturáltan viselkedni, gyakran veszekedett apukával olyanon, hogy pl. most azonnal vágja le a füvet, mert már magas. Ilyenkor a kulturált párbeszéd helyett ordibálásokban tört ki anyuka, és ha apuka értelmesen próbált magyarázni anyukának, akkor arra olyan válasz érkezett anyukától, mint pl. “Úgy elintéztetlek, hogy csatornában fogod végezni!”

Amikor apuka reggel, a munkába menet kivitte a szemetet, délután, a hazatértekor tapasztalta, hogy anyuka nem tett szemeteszacskót a szemetesbe, hanem csak belehajigálta az almacsutkát és más szemetet. Kérdésére, hogy anyuka miért nem tette bele a szemetes mellett található zacskót a szemetesbe, anyukának az volt a válasza dühödt fejjel, hogy “Nem volt rá időm!”

Olyan is előfordult többször, hogy amikor apuka hazatért a munkából, a lakásban valamelyik lámpa égett, miközben már jóval korábban elment anyuka valahová. Ilyenkor apuka megkérdezte anyukát, hogy miért nem kapcsolja le a lámpákat anyuka, amikor elmegy otthonról, és megkérte, legyen figyelmesebb, hiszen a számlákat fizetni kell, de erre is azt felelte anyuka “Siettem, és nem volt rá időm!”.

De olyan is előfordult, hogy a lakás bejárati ajtaját hagyta nyitva anyuka, és úgy ment el egész napra a gyermekkel.

Ahhoz képest, hogy egy gyermeket nevelt anyuka, és mindig otthon volt vele az anyja (aki főzött, mosott, vaslat stb.) és a keresztanyja, szinte semmire sem volt ideje anyukának.

Apuka nem tudta megérteni, hogy ha anyukának alig van mit tennie, miért mondja mindenre azt, hogy nincs rá ideje?

Apukának Léda nevű nővére korábban két kislányt hozott a napvilágra (ikreket szült), és a két gyermeket nevelte egyszerre, de úgy, hogy közben elkezdett egy főiskolát és le is diplomázott, valamint elvált a férjétől és elköltözött. Az ikrek később kiváló tanulók lettek, kitűnően énekeltek, zongoráztak, gyermekként közönség előtt felléptek, 9 éves korukban CD-re mesét mondtak fel (egy Jászai Mari-díjas színművésszel), az egyik kislány 14 évesen országos ifjúsági pályázatot nyert, tehát, apukának ez a nővére nemcsak, hogy két gyermeket nevelt fel, de ezt kitűnően intézte (szerencsére náluk az apai kapcsolattartás mindig folyamatos volt, és az anyuka rendszeresen bevonta apukát a fontos témákba, eseményekbe). Tehát Léda, meglehetősen nagy anyai- és élettapasztalattal rendelkezett. Apukának volt egy másik nővére, aki külföldön ment férjhez, és ott is él a két gyermekével. Mindketten kitűnő tanulók, az egyik gyermek a Párizsban lévő Sorbonne Egyetemen tanul (ez egy nagy múlttal rendelkező, világhírű egyetem). Tehát, apukának ez a nővére szülői segítség nélkül, távolt a hazájától, barátaitól nevelte fel a gyermekeit a sokat dolgozó, ritkán otthon lévő férjével. Azaz, apuka előtt két jó példa is volt a kitűnő gyermeknevelésre, ezért nem értette, hogy anyukának hogy-hogy nincs ideje semmire.

Anyuka mindenhova autóval közlekedett, még a sarki szépségszalonba is, meg amikor néha délelőtt elvitte a gyermeket az utca végén található magánbölcsődébe, oda is autóval ment. Ha apuka kérte, hogy ne járjon annyit autóval, mert nem győzi az üzemanyagot is fizetni, arra anyukának az volt a válasza, hogy ő nem ér rá sétálni, annyi dolga van, hogy mindenhova rohannia kell, és ő elért egy szintet, amiből nem hajlandó leadni.

Apuka is elért egy szintet a házasság előtt, anyuka megismerése előtt, pl. egyedül bérelt egy szép lakást, eljárt búvárkodni, utazgatott stb., de ezeket mind feladta miután anyukát megismerte.

Anyuka egyik születésnapjára egy új Sony Xperia SP mobiltelefont vett apuka, hogy jó képeket tudjon készíteni anyuka a gyermekről (akkor ez volt az egyik legmodernebb készülék). Anyukának ez volt az első okostelefonja. Anyuka nagyon megörült az ajándéknak, de sosem tanulta meg kezelni a készüléket, mindig bajlódott vele és hamar leamortizálta. 

Apuka, ha tudott hetente kétszer elment munka után sportolni. Anyukát is mindig támogatta a sportban, volt, hogy együtt mentek. A terhessége alatt anyuka terhestornára járt. A kisgyermeket 8 hónapos korától vitték babaúszásra, ahol leginkább apuka foglalkozott a gyermekkel. Amikor apuka készült egy sportversenyre, anyuka azt mondta neki “Örülj a heti két edzésnek, az is sok, többről meg nem lehet szó!”

Egy napon, amikor apuka a munkahelyén dolgozott és a telefonját a töltőre tette, majd kiment a szobából. Amikor 8 perc múlva visszatért, megrémül, mert látta, hogy anyuka a 8 perc alatt 8-szor hívta. Apuka azt hitte, baj van, mert ekkor már terhes volt anyuka a második gyermekkel. Apuka rögtön visszahívta anyukát és elkezdett kirohanni az irodából, mert gondolta, hogy vagy haza, vagy a kórházba kell rohannia. Anyuka felvette a telefont, és nyugodt hangon közölte, nincs semmi baj, csak beszélgetni akart apukával, és apuka ne csináljon többé olyat, hogy nem veszi fel a telefont. Anyuka azt az utasítást adta apukának, hogy ha WC-re, vagy megbeszélésre megy, akkor is vigye magával a telefont és vegye fel.

Havonta egy, vagy kéthavonta egy alkalommal apuka elment a legjobb barátjával sörözni, beszélgetni. Anyuka ilyenkor felhívta apuka barátjának élettársát, és megkérdezte tőle, hogy hol vannak a fiúk, majd felhívta apuka barátját, és kérte, hogy az ő telefonját adja most át apukának, hogy vele beszéljen.

Anyukának (valójában anyuka anyjának) az az ötlete támadt, hogy írják a kiadásaikat, mert így jobban látják mire megy el a pénz. Apuka el is kezdte írni egy Excel táblába, hogy mire költ. Pár hónap után vette észre, hogy anyuka még egyetlen egy tételt sem írt bele. Anyuka úgy érvelt, hogy neki nincs ideje Excelbe írogatni. Apuka mondta, hogy akkor egy füzetbe irkáljon, de anyuka erre sem volt hajlandó. Tehát, az volt a lényeg, hogy anyuka szemmel tudja tartani apuka kiadásait, a saját költekezéseit meg titkolta.

A nyaralások alatt anyuka a szokásos költekező formáját hozta. Amikor pl. beültek a Balatonnál ebédelni egy étterembe, apuka azét akart pont ott enni, mert 800 Ft volt egy pizza, és azt mondta, ő majd eszik egyet, anyuka meg a gyermeke válaszhat mást. Hát anyuka rendesen beválasztott, csak a főételéhez külön kért miniatűr áfonyaszósz 400 Ft-ba került (fél pizza ára), így végül 6.500 Ft lett a számla (ez 2014-ben nem volt kis összeg az egy fizetésből élő 3 tagú családnak). Másnap, amikor elmentek bevásárolni, apuka 17 ezer forintot költött, majd a szállásra vissza vezető úton anyuka meglátott egy fagyizót, ahova be akart menni, ezért kérte apukát, hogy álljon meg. Apuka nem akart megállni, azzal érvelt, hogy most költött egy vagyont ételre, és inkább a szálláson uzsonnázzanak, mint még a fagyizóban töltsék az időt és költekezzen anyuka kénye-kedve miatt. Anyuka erre dührohamban tört ki, hogy apuka nem teljesíti a parancsát.

Anyuka többször hangoztatta, hogy az anyja el akarja adni a házat (tehát a két házrészt) és ha eladja, akkor 3 millió forintot ad neki az anyja, ami önerőnek megfelelő lesz, és majd anyuka és apuka tud venni egy lakást, csak ki kell pótolni banki hitellel, ami apuka feladata. Apuka mondta, hogy csak akkor érdemes a bankba bemenni, ha az önerő összege kézben van és a megvásárolni kívánt lakás is ki van szemelve, e mellett meg az a legfontosabb, hogy minél több önerő legyen, és minél kevesebb hitelt kelljen felvenni. Anyuka csak azt hajtogatta, hogy a 3 milliót bármelyik pillanatban megkaphatja, és apuka milyen szemét, hogy arra sem hajlandó, hogy hitelt vegyen fel. Apuka időpontot kért a bankban (apuka akkor abban a bankban is dolgozott), és bement anyukával, hogy anyuka is hallja azt, amit apuka már tudott és próbálta anyuka értelmét felvilágosítani, de nem ment, talán az ügyinézőre hallgat majd anyuka. Anyukát az elhangzottak nem érdekelték, nem fogta fel a banki hitelezés alapjait még a kedves ügyintéző hölgy magyarázatában sem. Azt is kitalálta anyuka, hogy apuka vegyen egy lakást anyuka anyjának, és a jelenlegi házrészekben meg maradhatnak laki. A másik opció az volt, hogy apuka vegyen fel hitelt, és itt építkezzen, úgy építse át a házat, ahogy azt anyuka és anyuka anyja korábban megálmodta. Erre nem volt hajlandó apuka, ráadásul, apuka bement a helyi önkormányzat építésügyi irodájába és ott kiderült, anyuka és rokonsága engedély nélkül építkezett, valamint az alsó szomszédtól, Feriéktől elloptak 1 méternyi teleksávot (az önkormányzati ügyintéző hölgy mondta apukának, hogy nem foglalkoznak az engedély nélküli építkezéssel, ha nincs feljelentés, és csak a szomszéd jogi igénye alapján lehet a teleksávot rendezni), ezért apuka semmi áron nem akart ott építkezni és a rokonsággal együtt élni. Végül, amikor anyuka anyja eladta a házrészeket, egy fillért sem adott anyukának.

Apuka gyakran vett színházjegyet, hogy anyukával elmenjenek kikapcsolódni. Mindketten a vígjátékokat szerették, és apuka mindig jó színdarabokat választott. Volt, hogy apuka baráti társaságával mentek együtt pl. a Mozart musicalre.

Apuka és anyuka úgy döntött, megkereszteltetik a gyermeküket azzal a lekésszel, aki összeadta őket. Kiválasztották és felkérték a keresztszülőket (a keresztanyát anyuka, a keresztapát apuka választotta: a keresztanya apuka külföldön élő névére lett, a keresztapa meg apuka barátja), majd meg is keresztelték a gyermeket, melynek keretében otthon egy nagy családi összejövetelt rendeztek. Mivel ennyi emberre az otthoniak (anyuka és az anyja) nem voltak hajlandók ételt készíteni, ezért apuka rendelte meg a harapnivaló hidegtálakat, süteményeket, szendvicseket. Minden költséget apuka fizetett.

Apuka felhozta anyukának, hogy anyuka menjen vissza dolgozni, hogy ne csak apuka bevételéből éljenek (meg az állami támogatásokból pl. CSED), a gyermeket meg írassák be a közeli bölcsődébe, hogy a gyermek legalább gyerekekkel legyen, ne az anyuka vén rokonságával. Anyuka azt felelte, hogy ő nem akar még dolgozni. Még aznap előkerült ez a téma anyósnál, mert anyuka elmondta apuka ötletét az anyjának. Az anyós ráförmedt apukára “Zabigyerekek közé akarod dugni a gyerekedet? Hát, milyen lelketlen apa vagy te! Egy anya addig marad a gyermeke mellett, ameddig akar!” Anyuka végig bólogatott, még az sem zavarta, hogy az anyja zabigyerekekről beszél, miközben ő maga is zabigyerek (ahogy már olvasni lehetett egy korábbi cikkben, anyuka házasságon kívül született, anyuka anyja szeretője volt egy családos férfinek).

– 4/1. oldal –

1. Szerelem, a baba fogantatása, esküvő, a gyermek születése

“A család az, ahol az élet kezdődik és a szeretet sohasem ér véget.”

Szerelem

Anyuka és apuka gimnáziumi osztálytársak voltak, majd egy érettségi találkozón összemelegedtek és elkezdtek járni. Anyuka nem azzal a nappali tagozatos osztállyal érettségizett, amibe járt az apukával, mert utolsó évben a tanárok eltanácsolták, hogy az estisekkel érettségizzen, de így is részt vett az érettségi találkozón. Anyuka az érettségi után már nem tanult, hanem az anyja berakta maga mellé a munkahelyére. Annál a cégnél maradt addig, amig a terhesség miatt tartós távollétre nem ment (de lehet, hogy a mai napig is még ott dolgozik). Apuka az érettségi után tovább tanult, több iskolát elvégzett, főiskolai diplomája lett és nemzetközi képzéseken is diplomát szerzett. Munkahelyeit saját maga szerezte, a versenyszférában helyezkedett el és sohasem volt protekciója. Amikor 2011-ben elindultak a közös útjukon, akkor anyuka az anyjával és keresztszüleivel élt, apuka pedig több éve egyedül élt és már túl volt egy rövid házasságon.

Anyuka elmesélte apukának, hogy ő kapcsolati sérülésben nevelkedett, mert az apja családos ember volt, az anyja meg az apjának volt a szeretője (az apja a mai napig a feleségével él, ha meg nem haltak), és az apjáéknak van egy lányuk, aki neki a féltestvére, nővére, 11 évvel idősebb nála. Az apja néha megjelent az anyjánál, megivott egy sört, vitáztak, majd haza ment a feleségéhez és a lányához. Röviden, anyuka apja nem volt jó apa, valójában csak biológiai apa volt. Csak azt hallotta apuka anyukától és később anyuka anyjától, hogy anyuka apja milyen mérhetetlenül rossz ember. Anyuka az anyai nagymamájához erősen kötődött, sok időt töltöttek el együtt, felnőtt korában is gyakran meglátogatta az anyai nagymamát. A nagymama arisztokratikus jellegű volt, a nagypapa munkásemberként dolgozott, nagyon nehéz körülmények között éltek egy szoba-konyhás lakásban a VIII. kerületi Diószeghy Sámuel utcában (5 gyereket neveltek). A nagypapa kérdezte meg a nagymamát, hogy éhes-e „Mama, éhes vagyok már?”. A nagymama csípős nyelvű, erősen beszólogatós típus volt, mindenkihez volt szava. Anyuka már felnőtt nőként, harmincéves korában ismerte meg a féltestvérét, az apja rendes házasságában született lányát. Anyuka hangoztatta apukának, hogy nem olyan családot szeretne, mint amiben felnőtt, hanem egy nagy családot szeretne, ahol sokan vannak és nagy a boldogság, összetartás. Anyuka még azt is mondta apukának, hogy az eddigi pasijai „kisfiúk” voltak, és apuka számára az igazi férfi.

Apuka meg elmondta anyukának, hogy ő egy rendkívül boldog, öt tagú (két szülő, három gyermek) családban nőtt fel, és olyan családot szeretne, mint amilyen az övé volt: összetartás, szeretet, béke, megbecsülés, megértés, tisztelet, jókedv, hétvégén kirándulások (apuka már kis korában majdnem az egész kéktúrát bejárta az apjával, sokszor az apja nyakában ülve), rokonok meglátogatása, nagyszülők történeteink meghallgatása, nagy családi összejövetelek, nyári üdülések, autó-, és busztúrák, szülők baráti társaságával való együttlétek stb. Apuka apja vezető beosztásban, majd gyárigazgatóként dolgozott, és mindig kitűnő családapa volt, de már elhunyt, és apuka az ő nyomdokaiba szeretne lépni, főleg a családapai téren. Valamint apuka elmesélte anyukának, hogy volt egy pár hónapig tartó házassága, ahol az akkori feleségének egy lakás megvásárlása volt a célja, és azt meg is tudta szerezni apuka segítségével (no meg az apuka lakhelye szerinti önkormányzatának segítségével, aki sok százezer forintos vissza nem térítendő támogatást adott az esküvő miatt a lakásvásárláshoz), de egy éven belül tönkre ment a házasság és apuka elköltözött és elvált az első feleségétől.

Anyuka leginkább apukánál élt egy új építésű ház szépen berendezett bérelt lakásában egy jó helyen. Az első naptól kezdve apuka lovagiasan állta a kapcsolat költségeit (éttermi fogyasztások, wellness hétvégék, nyaralások, anyuka autójának költségei, anyuka ruháztatása, ajándékok stb.).

– 3/1. oldal –