Hónap: 2020 november

Mint lehetett olvasni korábbi cikkekben, 2018-ban anyuka a rengeteg gyámhivatali bírság ellenére is nyáron elzárta a gyermekeket a kapcsolattartástól így apuka számára nem maradt más kiút, mint hogy bírósághoz forduljon kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétsége címmel 2018 szeptemberében.

A bírósági per előkészítő ülésre 2019. december elején került sor. Anyuka védőügyvédje kijelentette, hogy nem kapott iratokat, nem volt iratismertetés sem, így nem látta a nyomozati iratokat. Bár a bíróság megnézte és bemutatta a védőügyvéd által iratok letöltésének időpontját, de a védő tagadta, hogy megtörtént volna. A védőügyvéd hozzátette még, hogy kifogásolja az egész tényállást, az összes gyámhivatali bírságot is és kérte, hogy az eljárást függessze fel a bíróság. A védő még azt is negatívumként hozta fel az üggyel kapcsolatban, hogy anyuka korábbi jogi képviselőjétől nem kapta meg az addigi gyámhivatali és bírósági iratokat. A bíróság elutasította a védőügyvéd kérését és végül az előkészítő ülést elhalasztotta.

Már a tárgyalás másnapján nagyot fordult anyuka hozzáállása a kapcsolattartáshoz, és a 2019-es téli iskolai szüneti kapcsolattartás volt az első olyan szünidei kapcsolattartás, ami rendben zajlott le anyuka elköltözése, azaz 2015. májusa óta. Tehát, 4 és fél év, számtalan gyámhivatali bírság és több bírósági per kellett ahhoz, hogy anyuka végre felfogja, hogy a gyermekei jogait és érzelmi fejlődésüket nem szabad semmibe vennie.

A második bírósági tárgyalás 2020. márciusában volt. Az ügyészség 200.000 Ft pénzbüntetés kiszabását kérte. Anyuka védőügyvédje ott folytatta, ahol abbahagyta, azaz a kötekedéssel. Ez úttal, mivel az iratokat megkapta most azt kérte a bíróságtól, hogy a tanú, azaz apuka ne lehessen jelen, de ezt a bíróság rögtön elutasította, így apuka jelen lehetett. A vádlott a bűnösségét nem ismerte el, ezért elindult a per. A védőügyvéd megnevezte a tanukat, két tanút, az egyik anyuka szomszédja, a másik K. Mihály pszichológus (akiről egy külön cikkben lehet olvasni). Az előkészítő ülés végén a bíróság kitűzte a tárgyalás napját.

A peres eljárás alatt a kapcsolattartások rendben zajlottak, sőt, a koronavírus (COVID 19 pandémia) világjárvány alatt apuka többet volt a gyermekeivel. A kapcsolttartás módosítása per sikeres lezárása végett (erről a 17. cikkben lehet olvasni) a 2020-as nyári kapcsolattartások heti váltásban történtek meg. Apuka (mivel éppen nem volt barátnője) többször elhívta anyukát közös programokra (pl. strandolásra), amiknek a gyermekek nagyon örültek, meg anyuka is fel volt villanyozva. Anyuka és apuka közötti viszony is hatalmasat változott, sokkal jobb lett. 5 év után végre úgy zajlott a kapcsolattartás, ahogy ennek az elejétől fogva kellett volna.

Anyuka 2020 nyarának végén elköltözött az anyjától. Bár korábban még anyuka többször vágta apuka fejéhez, többször veszekedett vele azon, hogy albérletben laktak, anyuka mégis albérletbe költözött, ráadásul a város másik végébe, az anyjától jó messzire. Anyuka már elmúlt 40 éves, de idáig csak 5 hónapot bírt ki az anyja nélkül, 5 hónapot élt az anyjától külön. A költözés miatt a gyermekek másik óvodába, iskolába kerültek. Anyuka többször elhívta apukát vendégsége az új lakásba, így apuka a kapcsolattartásokon kívül is együtt lehetett a gyermekeivel.

Mondhatni, hogy a koronavírus kedvező hatást gyakorolt a kapcsolattartásra.

A harmadik tárgyalás előtt pár nappal anyuka beszélt telefonon apukával és kérte, hogy apuka írja le hogy minden kapcsolattartás pótlásra került. Apuka azt válaszolta, hogy nem írja le, de majd a bíróságon elmondja a történteket. Ez anyukának nem tetszett, ideges lett és veszekedett.

A harmadik bírósági tárgyaláson, 2020. szeptember végén anyuka előadta, hogy az elmúlt hónapokban hogyan történt a kapcsolattartás, milyen nagy mértékben javult a viszonya apukával, és hogy elköltözött az anyjától egy albérletbe. Apuka (aki tanúként lett beidézve) ő is elmondta a pozitív fejleményeket. Ez után a bíróság a Btk. 210. § (2) szerint az eljárást megszűntette. Anyuka tanúinak meghallgatása nem történt meg, mert már nem volt rá szükség.

210. § (2) Nem büntethető az elkövető, ha a kapcsolattartást az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig megfelelően biztosítja, és az elmaradt kapcsolattartási formák pótlását megkezdi.

Mit gondol az olvasó? Anyuka apukához való rendkívül pozitív hozzáállása megváltozott-e a per lezárása után? Aki kiismerte anyukát, az jól tudja a választ. Igen, megváltozott, már nem volt annyira lelkes, és ezt meg is kérdezte apuka, hogy mitől van változás. Anyuka azt felelte, azért, mert apuka nem teljesítette az ő kérést, hogy apuka adja írásba, hogy minden elmaradt kapcsolattartás pótlásra került. Tehát, aki nem teljesíti feltétel nélkül anyuka kéréseit, azt anyuka szankcionálja, ellenségnek tekinti. Ez után anyuka visszatartotta apuka hozzáférését az iskolai e-naplóhoz; azt mondta apukának, hogy leadta a hozzáférési igényét az iskolában, de apuka hónapokig semmilyen információt nem kapott az iskolától. Mint olvasható volt, anyuka megszűrte mindig is az információkat, nem tájékoztatta apukát objektíven a gyermekek nevelési-oktatási ügyeiről, pedig erre törvényi kötelezettsége van anyukának.

Emlékeztetőül: Egy korábbi cikkben is szerepel, hogy anyukának a legjobb barátnője a gimnáziumi osztálytársa volt. Vele éveken, évtizedeken keresztül a legjobb barátnők voltak. Ő volt anyuka esküvői tanúja is. De, amikor anyuka szétszakította a családját, amikor elköltözött az anyjához, akkor a legjobb barátnőjével is megszakította a kapcsolatot, mert a barátnője szóba állt apukával – ugyebár apuka is abba a gimnáziumi osztályba járt, ő is jól ismerte anyuka legjobb barátnőjét – és anyuka azt képzelte be magának, hogy a legjobb barátnője és apuka között viszony alakult ki. Később, amikor apuka megkérdezte anyukát, hogy miért szakított a legjobb barátnőjével, arra azt felelte anyuka, azért, mert hátba támadta őt. Tehát, anyukának a barátságba nem fér bele olyan ember, aki őszinte, aki a saját véleményét elmondja.

Remélhetően anyuka az 5 év alatt megtanulta, hogy ha nem végzi megfelelően a kötelezettségét, akkor hatósági ügyek lesznek. Sajnálatos, hogy egy anya nem képes a saját gyermekei érdekében cselekedni, nem hallgat a volt szerelme kéréseire sem, nem hallgat a családsegítő- és gyermekjólléti központ ügyintézőire sem, nem hallgat a gyámhivatali ügyintézőkre sem, nem érdeklik a gyámhivatali bírságok sem, hanem csak a bírósági büntetőeljárás késztette pozitív változásra.