Javasolt hatósági és kamarai feladatok

1.pont

A történetből is látható, hogy Magyarországon a gyermekvédelem jóformán a nullával egyenlő. Bár vannak törvények, de egy szülő éveken keresztül tudja a gyermekének jogait és érzelmi fejlődését semmibe venni, amihez a szülő pénztárcáján élősködő „szakemberek” asszisztálnak. Ha a gyámhatóság elkezd vizsgálódni, és végzést hoz, az is hosszú hónapokig, akár egy évig is eltarthat (fellebbezés, másodfok). A sok jogsértés utáni bűntetőeljárás is hosszadalmas. A gyermek meg a gyermekkorát úgy éli le, hogy a nevelő (kisajátító) szülő kénye kedve szerint bánik vele. Ezért változások szükségesek a gyermekeink védelme, a társadalmunk jövője érdekében. A nemzetnek sem jó, ha kapcsolati sérelemben, lelki terrorban nőnek fel a gyermekek. Az, hogy az ilyen gyermekek felnőtt korban hogyan állják meg a helyüket a társadalomban, ők maguk milyen családot fognak létrehozni… azt előre nem lehet tudni, de minden bizonnyal problémás felnőttek lesznek ők is. Ezért is szükséges a gyermekek minél magasabb fokú védelme.

2.pont

A pszichológiai szakmát kamarába javasolt tömöríteni, és egy szigorú etikai szabályzatot kell alkalmazniuk, betartaniuk a hasonló problémák elkerülése érdekében. Ez gyermekvédelmi és egyben nemzetvédelmi ügy.

3.pont

A  kamaráknak elérhetővé kell tenniük a tagjaik adatait (ahogy a Magyar Ügyvédi Kamara esetében is elérhető).

4.pont

A kamarák foglalják szabályzatukba, hogy ha a panaszosnak igazat adnak, akkor minden ezen üggyel kapcsolatos kiadását a bepanaszolt fél (azaz a kamara tagja) fizesse ki a panaszos részére (ahogy ez a bírósági eljárásoknál is létezik pernyertes esetben, illetve dologi kiadás, kártérítés esetén).

5.pont

A létrejövő pszichológiai, és a már létező orvosi, igazságügyi szakértői, ügyvédi stb. kamarák az etikai kódexükben külön térjenek ki a gyermekvédelemre, és rendkívül szigorúan (kizárás, milliós nagyságrendű pénzbírság) büntessék azokat, akik ezeket a szabályokat megsértik.

6.pont

Jelen anyuka akkor fizette a pszichológust és az ügyvédeket, amikor eleinte csak a tartásdíjból, és az állami támogatásokból éltek. Ebből következik, hogy anyuka nem a gyermekeire költötte ezeket a pénzeket, hanem a hazugságainak igazolására. A kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ illetékese kint is járt anyukánál, de nagyjából csak annyit néztek, hogy van-e a gyereknek egy pár zoknija. Ha van, akkor részükről anyuka rendben ellátja a gyermeket. Azt nem ellenőrzik, hogy a gyermek után járó pénzt milyen mértékben költi a gyermekre a gyermeket nevelő szülő. Ez a hatóság hibája. Ezen is változtatni kell. A gyermeket ilyen mértékben kihasználó szülőt teljes mértékben el kell számoltatni, és problémás elszámolás esetén az állami kedvezmények, támogatások adását (CSED, TGYÁS, stb.) és az apa által fizetett tartásdíjat megszűntetni, vagy szüneteltetni. Ha pedig anyuka nem képes anyagilag ellátni a gyermeket, akkor apuka kérésére a gyermek kerüljön át apukához.

7.pont

Hozni kell egy törvényt, amely arról szól, hogy az a személy, akit a bíróság jogerősen bűnösnek mond ki kiskorú veszélyeztetés miatt, vagy kapcsolattartás akadályozásának vétsége miatt, annak a személynek vissza kelljen fizetnie az addig igénybe vett gyermek után járó kedvezményeket, támogatásokat, mint pl. CSOK, autóvásárlási támogatás, CSED, TGYÁS, stb. Amennyiben ilyeneket még nem vett igénybe, akkor a jövőben ezeket nem kaphatja meg. Ez személyre, nem pedig csak a szülőre vonatkozik, hiszen a gyermeket nem csak a szülő bánthatja, hanem bárki, akinek lehet nincs is még saját gyermeke. Sajnos jelenleg, aki kiskorú gyermeket veszélyeztet, fizikailag bántalmaz, lelkileg terrorizál, az élősködhet a gyermeken, az érte kapott anyagi javakon. Ilyen esetben a támogatás inkább pl. babakötvénybe kerüljön, amihez majd csak a gyermek juthat hozzá, vagy bankszámlával rendelkező gyermek esetében a gyermek bankszámlájára utalja. Sajnos jelenleg az a gyermeket nevelő szülő, aki rendszeresen elzárja a gyermekét a kapcsolattartástól, folyamatosan élősködhet a gyermeken, az érte kapott anyagiakon, és ahelyett, hogy a gyermekre költené a pénzt, helyette saját magára, vagy a külön élő szülő elleni csatázására költi.

8.pont

Megdöbbentő, hogy egy jogállamban a gyermek ennyire ki van szolgáltatva az őt kisajátító, érzelmi- és értelmi intelligenciával nem rendelkező, önkényeskedő szülőnek. Az is jogi probléma, hogy ha nem fizet tartásdíjat a külön élő szülő, akkor vele utólag kifizettetik az elmaradt tartásdíjat a külön élés kezdeti időpontjáig, viszont, ha a kapcsolattartás marad el akár hónapokon, éveken keresztül, azt utólag nem adja vissza a jog a gyermeknek és a külön élő szülőnek. Tehát a jog, a bírói gyakorlat szerint a pénz fontos, a kapcsolattartás nem fontos. Az viszont a bírói gyakorlat pozitívuma, hogy egy kapcsolattartási peres eljárás első tárgyalásán, csak a kapcsolattartásról hajlandóak tárgyalni és erősen ösztönzik a gyermeket kisajátító szülőt az azonnali megegyezésre a kezdeti kapcsolattartásról. Persze, egy hónapokig, vagy évekig elzárt gyermeket nem ajánlott hírtelen átadni annak a szülőnek, akit a gyermek már talán el is felejtett, fel sem ismer, mert ezzel a gyermek lelki világa sérül (amit valójában az őt kisajátító szülő okozott). Ezért is az olyan eseteket, amikor a gyermeket kisajátító szülő elzárja a gyermeket a kapcsolattartástól, akkor őt nagy mértékben kell büntetni. Jelen anyukát a gyámhivatali 10-15.000 Ft-os bírságok nem térítették észhez (anyuka havi összbevétele a tartásdíjjal és az állami támogatással több, mint fél millió forint, így a bírságokat könnyedén ki tudta fizetni), hanem csak a bűntetőeljárások miatt kezdett el valamilyen szinten normálisan viselkedni, de továbbra sem tett eleget mindennek, pl. nem adta át a kapcsolattartáskor a gyermekek iratait (személyiigazolvány, diákigazolvány stb.), ha iskolai rendezvény volt, akkor pl. egy nappal korábban küldött üzenetet apukának, hogy másnap rendezvény lesz.

9.pont

Névviselés megváltoztatása a gyermekvédelem miatt: A Ptk. IV. könyv (Családjog) 4:28. § [Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után] paragrafushoz javaslom hozzáadni az alábbi pontot:

(4) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasságra utaló toldást tartalmazó névviselésétől, a férj nevének viselésétől.

Ez a javaslat az értelmi- és érzelmi intelligenciával rendelkező emberek számára talán nem érthető, ezért indoklás szükséges: Az apákat, illetve a volt férjüket szekírozó, kiszipolyozó nők előszeretettel használják a volt szerelmük családnevét, még akkor is, amikor éveken keresztül indokolatlanul, rendszeresen elzárják a szerelmük gyümölcsét, azaz a gyermeküket a kapcsolattartástól. Sok ilyen nőnek lelki kielégülést okoz a férj nevének viselése, talán még annyira is, hogy ha törvény lesz a név viselésének módosítására, akkor a nő inkább felhagy a kapcsolattartás korlátozásával, a gyermeknek a külön élő szülővel való joga sárba tiprásával, hogy a férje nevét viselhesse továbbra is, ezért javasolt a 4:28. § paragrafus kiegészítését ezzel a (4) ponttal. Közvetlenül az apákat, az apák nevének jó hírnevét, közvetve pedig a gyermekek jogait és érzelmi fejlődését is védené ez a (4) pont, tehát megelőző hatása is lehet. Ez egy lelki nyomás lenne azon anyákon, akik a gyermeküket eszköznek tekintik az apa szivatására, és jogsértést követnek el a gyermekük terhére. Jelen cikkben szereplő anyukánál 2 év alatt 8 esetben állapított meg önhibát és rótt ki eljárási bírságot a gyámhatóság, de az anyuka még mindig az apuka nevemet viseli, pedig apuka már többször kérte a nevének megváltoztatására. Ez az anyuka családjában egy fajta szokás, mert pl. anyuka keresztanyja, aki már nyugdíjas és már kb. 40 éve elvált, annak idején sem volt egy jó anya, de a mai napig viseli a férje nevét, holott kb. 35 éve együtt él egy másik férfivel. A 4:28. § (2) nem elég életszerű, mert ritkán fordulhat elő, és igen súlyos bűncselekmény kell ahhoz, hogy az anyát elítéljen a bíróság. E mellett egy ilyen ügy hosszú évekig is eltarthat, mialatt az anya végig a férje nevét viseli, azaz a férje családnevét éveken keresztül rossz színben tünteti fel a volt feleség. A feleségnek a házasság révén lett lehetősége, hogy a férje nevét felvegye, viselje. Ha a házasság véget ér, ez a lehetőségnek meg kell szűnnie.

10.pont

A bíróságoknak vizsgálniuk kéne a válópereknél, kapcsolattartási pereknél, hogy a kapcsolattartás a szülők külön költözésé óta hogyan alakult. Ha anyuka nem tartotta be ‘a gyermek szükséglete, hogy tartós és kiegyensúlyozott kapcsolata legyen mindkét szülőjével’ elvet, azaz a kapcsolattartást akadályozta, vagy a kapcsolattartás zavartalanságát nem biztosította, akkor:

• a szülői felügyeletei jogokat automatikusan az apa kapja meg, ha az apa igényli,
• a gyermek után járó anyagi támogatást (GyES, TGYÁS, adókedvezmény…) az apa kapja meg, ha igényli,
• az apa dönthet a gyermektartás díjának mértékéről (azaz, ha apa neveli a gyermeket, akkor mennyit fizessen az anya, vagy, ha anya neveli a gyermeket, akkor mennyit fizessen az apa).

11.pont

A jól fizetett, gyakran luxus körülmények között élő pszichológusok, ügyvédek nyerészkednek a szülőkön, közvetve pedig a kiskorú gyermekeken, amit a rosszul fizetett és kevésbé megbecsült gyámhivatali ügyintézőknek, családsegítő szakembereknek kell rendbe tenniük. Ez nem csak hatósági, hanem társadalmi probléma, hiszen, amíg vannak a gyermekükön nyerészkedő anyák, akik inkább a pszichológusokat, ügyvédeket tömik pénzzel, mint a saját gyermekeik érzelmi világát vennék figyelembe, addig ez így lesz. Én megszavazok egy fizetésemelést és munkakörülményi optimalizációt a gyámhivatali dolgozóknak (aki járt gyámhivatalban, az tapasztalhatta a túlzsúfoltságot, az irat rengeteget, a tárgyalók hiányát stb. Még a fővárosi gyámhivatalban is úgy kell tárgyalni, hogy az illetékes ügyintéző asztala köré kuporodik le a társaság.).

12.pont

Az államnak a gyermekek jogairól szóló nyomtatványt kell készítenie, amely olvasható, színes, vidám kis brosúra legyen. A nyelvezetének olyannak kell lennie, amit az alacsony értelmi szinttel rendelkező emberek is megértenek, tehát ne a paragrafusokat tartalmazza. Ezeket a védőnők adják át a szülőknek egy kis okítás keretében. A védőnők figyeljék a szülőket, és tereljék a gyermeket nevelő szülőt abba az irányba, hogy a gyermekét helyezze mindenek elé. Jelenleg ilyen okítást a családsegítő lát el, de ő már csak súlyos esetben, vagy a gyámhatóság elrendelése esetén avatkozik közbe, ami már késő. Esetleg a védőnővel menjen ki a családsegítő is, így legalább két tanú van mindenre, két szakember látja a családi körülményeket, két szakember tud tanácsot adni a szülőknek.

–

Több ügyből is látható, hogy az állami iránymutatás, mi szerint “Magyarországon a gyermek az első” nem érvényesül a valóságban, mert egyes szervezetek, kamarák, emberek nem megfelelően állnak a kiskorú gyermekek jogaihoz.