5. Az első bírósági tárgyalás

A kapcsolattartások így-úgy lezajlottak, majd következett 2016 január.

vasárnap. Apukának sikerült megfűznie anyukát, hogy jöjjön el vele apuka anyjához, és hozza el a csecsemőt, mert az ő rokonai még sosem látták élőben a 6 hónapos gyermeket. Anyuka beleegyezett és együtt elmentek az apai nagymamához, ahol ott volt a sok rokon. Az ottlét alatt mindenki nagyon boldog volt, jóízűt ebédeltek együtt, sok kép készült az újszülöttel és az unokatestvérekkel, akik a következő napon utaztak vissza, a külföldi otthonukba. Apuka rokonsága egy rossz szót sem szólt anyukának a hónapok óta tartó aljas megnyilvánulása miatt, mert inkább félre tették a dühüket és a gyermekekre koncentráltak.

vasárnap. Apuka megérkezett a kapcsolattartásra, és játszott a gyermekeivel, majd el akart indulni a nagyobb gyermekkel, de ő nem akart most apukával tartani. Apuka hosszasan kérlelte a gyermekét, aki végül az előszobáig kiment, de ott sírva fakadt. Megjelent anyuka anyja, és a mobiljával felvette, ahogy a gyermek sírt. Belenyomta a mobilját a kisgyermek arcába, amire a gyermek ellökte a mobilt, majd berohant a hátsó szobába. Anyuka anyja persze ismét elővette a stílusát, és apukának az ordította, hogy lelketlen. Erre apuka felhozta ez egyik nyári jelenetet, amikor 1 órát kapott, hogy a gyermekével a kutyaszaros udvaron, a lehullott, széttaposott szilvák között játsszon, és amikor a vénasszonyok (börtönőrök) elküldték apukát, a gyermek irgalmatlan sírásban tört ki, mert apukával akart menni, szorította apuka nyakát, de anyuka keresztanyja kiráncigálta apuka kezemből a gyermeket és behúzta a házba, miközben anyuka anyja azt óbégatta, hogy apuka ne húzzam az időt a búcsúzkodással. Akkor az tetszett nekik, most meg ez a szituáció nem tetszett anyukáéknak. Apuka mondta az előszobában, hogy anyuka kötelessége a gyermeket felkészíteni a kapcsolattartásra és hozza ki a gyermeket a szobából, de anyuka erre nem volt hajlandó. Erre apuka bement, letérdelt a gyermeke mellé, mondta neki, hogy ma apanap van, megyünk az újlakásba játszani, este meg visszajönnek. Közben apuka elkezdte felöltöztetni a gyermekét, az overált húzta a lábára, mire anyuka anyja odament és elvette apukától a gyermeket, majd letette az ágyra és elé állt, valamint folyamatosan káromkodott. Apuka kiment a szobából és felhívta a 112-t és kérte a rendőrségi intézkedést, hogy a jogerős bírói végzést érvényesíteni lehessen, mert az itt lévők akadályozzák a kapcsolattartást. Mondta az telefonközpontos, hogy jelzik a kerületi rendőrségre, de pár perc múlva erősítse meg apuka az eseményt, mert ilyenkor gyakran mégis odaadják a gyermeket. Anyuka elkezdett apukával óbégatni a gyermekek előtt, hogy hogyan mer rendőrt hívni rájuk. Feldúlt állapotban a gyermeket hozzávágta apukához azt ordibálva “Ha el akarod vinni a síró gyereket, akkor tessék, vigyed!”. Így végre apuka felöltöztette a gyermekét, és óriási veszekedés közepedte kiléptek a házból. Az utcán sétálva apuka visszahívta a 112-t, és lemondtam a kérelmemet. Apuka folyamatosan nyugtatta a gyermekét, aki többször mondta aznap “szeretem anyucit, szeretem apucit, szeretem a kistesót, de a mamát nem szeretem”. Egyszer még azt is hozzátette, hogy az apai nagymamát is szereti. Amikor indulni kellett vissza anyukáékhoz, a gyermek azt mondta, hogy “itt akarok maradni”. Mikor visszaérte, anyuka 10 perces vitát nyomott le a délelőtti jelenet miatt az előszobában, amit végig kellett hallgatnia a kisgyermeknek.

Volt, hogy anyuka anyja azt mondta a gyermeknek, amikor indult el apukával “Mondd meg apukának, hogy ebben a nagy hóban vigyen ki szánkózni, mert minden apuka kiviszi a gyerekét szánkózni.” Erre apuka azt felelte anyukának (szándékosan nem fordult a vénasszony felé a válaszával), hogy ő szívesen kiviszi a gyereket szánkózni, de csak a buszmegállóig, mert a gyermek köhög, és nem akar vele a hidegben sok időt eltölteni. Valaki meg hozza majd vissza a szánkót a buszmegállóból. Persze erre nem volt jelentkező.

Egyik ottani kapcsolattartás alatt látta apuka, hogy anyuka kitette az esküvői képüket a falra. Érdekes, hogy több, mint fél évvel az elköltözés után, és annyi veszekedés után éppen most tette ki a kiépet anyuka.

A kapcsolattartások összefoglalva

Összességében a kapcsolattartások nem voltak zavartalanok. Hol anyuka, hol az oda rendelt rokonsága üvöltözött, alpári megnyilvánulásokban tört ki apuka irányába a gyermekek jelenlétében. A lakhelyen történő kapcsolattartások alkalmával az alábbi kötekedő megnyilvánulások történtek:

• többször vekkert húztak fel 19:00 órára és addig csörgették, amig apuka ki nem lépett a házból,
• a rokonság, jellemzőan anyuka anyja és anyuka keresztanyja (aki ugyebár nem is ott él), rendszeresen berontott 19:00 órakor a szobába, ahol apuka volt a gyermekekkel., és fennhangon mondták, hogy “Itt a láthatás vége, fürdetés van!”
• állandóan a bébiőrön keresztül hallgatta a konyhában ülő rokonság, hogy mi történik a szobában, amig apuka ott volt,
• a kapcsolattartás alatt gúnyos megjegyzéseket tettek, vagy szidalmazták apukát a gyermekek előtt, pl.
  • Belépett apuka az ajtón, látta, hogy a két öreglány a konyhában tesped, odaköszönt nekik “Jó estét!”, majd anyuka keresztanyja kiordított “Itt az anyósod, szépen köszönj neki, több évig etetett!” Apuka erre azt válaszolta “Köszöntem, hogy jó estét, és már nem az anyósom, én meg több évig fizettem!”
  • Az anyuka anyja bement a szobába, ahol apuka volt a gyermekeivel. Apuka magához emelte a csecsemő gyermekét, mire a nagymama megszólalt “Úgy nem lehet ültetni a gyereket!” aztán kiment, behozta a mobilját és elkezdte fotózni, ahogy a gyermek ült az apuka ölében. Később ismét megszólalt a nagymama “Benókát el kell vinni orvoshoz!”. Apuka erre azt felelte “A gyerek neve …, nem pedig Benó!” Erre a nagymama feldúlva hangoztatta, hogy “Nekem ő Benó!”. Apuka odaszolt anyukának, hogy miért hagyja átkeresztelni a gyermeküket, ráadásul Benó, azaz Benjámin az anyuka keresztanyjának egy lányának a gyermeke, aki külföldön él, és a nagymama többször hangoztatta már, hogy ő csak azt a gyereket szereti. Anyukát nem érdekelte, hogy az anyja hogyan szólítja a gyermekét. Anyukáék egyik gyermeket sem a keresztnevén hívták, hanem rájuk akasztottak egy másik nevet.
• az előszobába, ahol apuka öltözött lekapcsolták a lámpát, hogy apuka sötétben öltözzön, és ha apuka újra felkapcsolta, akkor anyuka anyja újra lekapcsolta, vagy amikor apuka ment kifelé, akkor a kaput nem akarták neki kinyitni. Később, 2019-ben, amikor már apukának a hétköznapi kapcsolattartásoknál is elvitel joga volt, akkor meg télen, hidegben, sötétben a gyerekeket kiküldték az udvarra, és még az udvari lámpát sem kapcsolták fel nekik; amikor apuka megérkezett a kapcsolttartási időre, akkor már a gyerekek az udvaron fagyoskodtak, a kaput fogták és ki tudja mennyi ideje voltak már kiküldve az udvarra. (Ezeket hívjuk anyukáék kicsinyes, szarrágó megnyilvánulásának.)
• a nagyobb gyermek néha kérdéseket tett fel apukának, mint pl. “Apuci, te bántasz minket?” Ezen apuka meglepődött, és mondta, hogy dehogy is, ő nem bántja. Máskor meg azt kérdezte “Miért bántod az anyucit?” Apuka erre azt felelte, hogy ő sosem bántotta anyucit. Hogy miért tette fel a kérdést a 3 éves gyermek? Talán anyukáék magyarázzák bele ezeket?
• az elviteles kapcsolattartás végén, megérkezéskor, többször előfordult, hogy anyuka anyja le akarta vetkőztetni a gyermeket, de ő ellökte a nagymama kezét és az apjához bújt.
• a kapcsolattartás végén az apukát átölelő, síró gyermeket elrángatták az apukától és behajították az előszoba melletti fürdőszobába (tehát anyuka rokonsága nem csak lelkileg bántalmazta a gyermekeket, hanem fizikailag is, és ezeket anyuka megelégedett fejjel nézte végig; emlékeztető: anyuka is többször ráncigálta a gyermekét, hol a kádból rántotta ki egyik kezénél fogva, mert anyukát zavarta, hogy a gyermek milyen jól eljátszott fürdés közben apukával, hol meg veszekedés végén a gyermeket az egyik karjánál fogva vágta apukához).
• a kapcsolattartások alatt volt, hogy anyuka szeme könnybe lábadt, és búcsúzáskor apukának mindenféle lényegtelen kérdést tett még fel, mintha nem akarná elengedni. Bizonyára anyuka rájött arra, hogy az anyja mellett nem válnak valóra az álmai.

– 3/3. oldal –