kedd. Apuka munka után sietett a gyermekeihez. Látta anyuka keresztanyjának kocsiját a ház előtt állni. Ez sosem jelent jót; ilyenkor van feszültség, szemétkedés. A házba belépve apuka látta, hogy a két öreglány az egyik kamrában pakolt, és végül nem is jöttek be a lakásba. Normálisan indult a láthatás, de anyuka a vasárnapi csók helyett, csak két puszit adott apukának. Apuka mondta is anyukának, hogy ha ott van a keresztanyja, akkor máshogy viselkedik. Anyuka egy ideig normálisan viselkedett, de hamar felhozta, hogy apuka hagyta el ezt a szép családot, apukának követnie kellett volna anyukát bárhova is költözik, apuka miatt van ez az egész, apuka nem tettem semmit, hogy együtt maradjon a család,… Apuka meg elkezdte sorolni a tényeket, hogy a harmadik házassági évfordulójukon (amikor anyuka már az anyjánál lakott) mondta anyukának, hogy hétvégén legyek együtt, de anyuka nem akarta, sőt, azt mondta apukának, hogy kinyírja, és anyuka költözött el, anyuka szakította szét a családot, anyuka uszította apukára a rokonságát, anyuka és az ő rokonai veszekedtek, káromkodtak a gyermekek előtt, anyuka korlátozza a gyermek-apa kapcsolatot… Szóval, a szülők veszekedtek a gyerekek előtt. Aztán, miközben apuka a nagyobb gyermekkel a földön fekve egy mesét nézett, még átkozódott is anyuka “Elátkozom a következő kapcsolataidat, majd hagyjon el minden nő!” Úgy viselkedett anyuka, mint egy boszorkány. A veszekedés miatt apuka 20 perccel tovább maradt a végzés szerinti időpontnál, és amikor kilépett a házból, anyuka keresztanyja utána ordította “A következő alkalom ennyivel rövidebb lesz!”
csütörtök. Két nap múlva apuka ismét ment a gyermekeihez. Ismét ott állt anyuka keresztanyjának autója. Apuka a házba belépve köszönt a vényasszonyoknak “Jó estét!”, majd a fürdőben megmosta a kezét. Amikor kilépett a fürdőszobából, a vényasszonyok vették körbe, anyuka meg a szobából nézte a jelenetet. Olyanokat mondott anyuka keresztanyja apukának, miközben a másik vénasszony, azaz anyuka anyja a kezében fogta a kisbabát, hogy “bunkó paraszt” “a külvárosban nevelkedtél” “idegesíted a gyereket” “a menekültek viselkednek így” “mivel múltkor 20 perccel később távoztál, most 20 perccel korábban távozol” “nem kívánatos személy vagy” “soha nem laktál a saját lakásodban, mindig csak földön futó vagy” “külvárosi gengszter” “baszdki” “összehozol két gyereket és itt hagyod őket a francba” “nekem sok barátom van, neked csak egy” “randalírozol” “az anyukát idegesíted, ő szoptatós anya, te meg elveszed a gyerektől az élelmiszert” “beszélsz a gyereknek hülyeségeket”. A vita 9. percénél jött ki a nagyobb gyermek, mondta “Apa!”. Apuka köszönt neki “Szia picim!”. Majd anyuka és a gyermek a konyhából nézték tovább a műsort. Anyuka anyja monda “neked nem való gyerek, neked semmi nem való, nem hogy gyerek” “nem örültem neki, mert nem volt minek örülni” (ezzel anyuka anyja elismerte, hogy nem örült az unokáknak) “6-kor szoktuk a gyereket füröszteni és te miattad csúszunk” “az egész családot fejre állítod, azzal, hogy idejössz”. Ezek a vénasszonyok csak hárítanak, mást hibáztatnak, köpködnek, alpárian viselkednek, a gyermekek lelki világát szándékosan tönkre teszik. Nem mernek saját magukkal szembe nézni, és folyamatosan hazudnak. A gyermek odament apukához, és húzta be a szobába játszani, így nagy nehezen vége lett a vénasszonyok kötekedésének.
szombat. Anyuka betegség miatt lemondta a kapcsolattartást, a gyermekelhozatalt. Átcserélték a következő hétvégére.
vasárnap. Ezt a napot is lemondta anyuka betegségre hivatkozva, de megírta apukának, hogy kimehet látogatóba a gyerekekhez. Amikor apuka kiért, a nagyobb gyermek még pizsiben volt, és pont reggelizni kezdett, ezért apuka odaült a gyermeke mellé. Belépett anyuka anyja, és a gyermek előtt trágárul beszélt “Beteg a gyerek baszdki! Minek jössz ide!” Aztán bemente a szobába, de oda már nem ment utánunk az anyuka anyja. Majd, amikor vége lett a rövid beteglátogatásnak és apuka az előszobában vette fel a cipőjét, anyuka anyja elkezdte apukát fotózni, és azt hangoztatta vörösre dagadt fejjel “A keddi láthatás le van tudva a maival!”
kedd. A kapcsolattartás egészen normálisan zajlott mindaddig, amíg a nagyobb gyermek nem mondta, hogy éhes, és apuka kikísérte a gyermekét a konyhába, ahol ott volt anyuka anyja. Apuka monda anyuka anyjának “A gyerek éhes.” Erre anyuka anyja nekiállt óbégatni “Itt van bőven kaja! Mi nem egy hetes kaját adunk a gyereknek! Itt mindennap főzés van! Hogy mondhatsz olyat, hogy nem adunk kaját a gyereknek?” Apuka úgy érezte, hogy nem egy konyhába, hanem egy tébolydába lépett. Mondta apuka “Én csak azt mondta, hogy a gyerek éhes. Nem mondtam olyat, hogy nem adnak enni a gyereknek.”
szombat. Karácsony. Reggel apuka megérkezett a kapcsolattartásra. Vitte a gyermekeinek a karácsonyi ajándékokat. A szobában apuka átadta az ajándékokat (ruhákat, játékokat) a gyermekeinek és játszottak is pár órát, majd apuka és a nagyobb gyermek elindult az apai nagymamához, ahol már várta őket a rokonság. Ahogy beléptek az ajtón, a gyermek megilletődött a sok ember láttán, mert most ott voltak a külföldön élő unokatestvérek is. A gyermek megkapta az ajándékokat és apuka meg elrakta a csecsemőnek szánt ajándékokat. Jót játszott a gyermek az apuka rokonaival. A visszafelé utat a tömegközlekedési eszközökön a gyermek majdnem végig aludta. Amikor fent volt, akkor láthatóan örült, ha másik gyermeket látott, és szeretett nézelődni is. A házhoz érve most anyuka apjának az autója parkolt ott. Amikor apuka belépett a házba, a konyhában ülő vénemberek (anyuka anyja és apja) felé köszönt, de ők nem köszöntek vissza. Anyuka behívta apukát, aki átadta a csecsemőnek küldött ajándékokat, majd még játszott is a gyermekeivel. Közben megcsörrent anyuka telefonja. Hallható volt, hogy az anyja hívta fel a konyhából, és lecseszte anyukát, hogy miért hívta be apukát. Kb. egy órát játszott apuka a gyermekeivel, majd hazament.
– 3/2. oldal –
Apuka blog 