vasárnap. Letelt a kéthetes elzárási idő, így apuka újra a gyermekeivel lehetett együtt pár órára vasárnap délután. Mivel rossz, hideg, esős volt az idő, ezért csak a házban lehettek együtt. A nagyobb gyermek ismét nagyon megörült apukának, aki rögtön agyonpuszilgatta. Bementek a szobába és játszottak, festettek. Anyuka is ott volt, majd kiment, anyós pedig bejött, leült az ágyra, és elkezdte mondani, hogy az a tányéralátét (bambuszból készült tányéralátét), amivel a gyerek játszik, az nem játék, ne játsszon vele. Szólt apukának az anyós, hogy szóljon rá a gyermekére. Apuka erre az válaszolta az anyósnak, hogy a gyermek nyugodtan játszhat egy tányéralátéttel. A gyermek elkezdte a nagymamáját ütögetni a tányéralátéttel. Aztán apuka emelgette a gyermekét (a hóna alatt megfogta és feldobta, de nem magasra, hiszen a szobában voltak), erre anyós beszólt, hogy ne dobálja a gyereket, mert károsodik az agya. Erre meg azt felelte apuka, hogy ettől nem károsodik. Miután anyuka visszajött, nemsokára anyós kiment. Apuka szólt anyukának, hogy a kapcsolattartás zavartalanságát biztosítania kell, tehát az anyja ne legyen bent a szobában, ne zavarja meg őket. Erre ő azt mondta, hogy az anyja itt él, miért ne jöhetne be. Erre azt válaszolta apuka, hogy azért, mert zavarja őt és a gyermeket is, és mert apuka a gyerekeihez jön, velük akar lenni, nem pedig az anyuka rokonságával. Apuka néha felvette a csecsemőt. Átmentek a másik szobába, a gyerekszobába játszani. Ide is bejött az anyós, mely láttan a gyermek rögtön hozzávágott pár fakockát (egy fa elefánt kirakósból pár darabot). Apuka, bár örült a gyermekének reakciójára, de rászólt, hogy azzal ne dobálózzon. Az, hogy a 2 éves gyermek dobálja a nagymamáját, bizonyára azért van, mert érzi a gyerek a nagymama által gerjesztett feszültséget, illetve az apuka előtt meri kinyilvánítani, hogy nincs megelégedve a nagymamával; talán érzi a 2 éves gyermek, hogy milyen a nagymama valójában, hogy nem szereti a nagymama őt – ezt a nagymama többször hangoztatta is). Majd szerencsére kiment az anyós. Apuka tovább játszott a gyermekével, aztán megkérdezte a gyermek, hozott-e neki valamit az apuka. Erre azt felelte apuka, hogy ő nem télapó, aki ha megjelenik ajándékot hoz, hanem ő az apukája. Erre a gyermek rávágta, hogy de ő a télapó. Majd visszamentek az anyuka szobájába játszani. Apuka bekapcsolta a gyermekének a TV-t, és mellé feküdt. Régen is nagyon szerettek egymás mellett ülve, vagy feküdve TV-t nézni. Anyuka ismét elkezdett apukával veszekedni, mondta, hogy apuka a hibás mindenért, valójában ő hagyta el a családot, ő most boldogan él egyedül és azt csinál, amit akar, ő valójában biztosan ezt akarta. “Hogyan voltál képes ezt a szép családot elhagyni?! Most meg csajozol, azt csinál, amit akarsz!” Erre azt válaszolta apujka, amit már nagyon sokszor elmondott anyukának, hogy ő akkor voltam a legboldogabb, amikor munkából hazatérve a gyermekei odarohant hozzá, és a nyakába ugrott, meg akkor, amikor játszótéren voltak, babausziban voltak, gyerekprogramokon voltak, vagy kettesben volt a gyermekével a Városligetben. Apuka ezt én már nagyon sokszor elmondta anyukának, de anyuka nem hallgatott apukára soha. Anyuka csak azt mondja, amit a fejébe vett. Apuka szóba hozta, hogy a jegygyűrűt (a Top Wesselton gyémántos gyűrűt, amit apuka vett anyukának) adja vissza, mert az a házasságot szimbolizálja, és a házasságnak vége, jegygyűrűre már ne tartson igény anyuka. Látszott anyukán, hogy ennek nem örül; nem is mondott semmit, hogy visszaadja, vagy sem. Apuka megkérdezte anyukát, hogy megkapta-e a bíróságtól a válóperről szóló levelet? Anyuka mérges fejjel válaszolta, hogy megkapta. Láthatóan nem örült ennek a levélnek anyuka. Mondta anyuka, hogy miért nem akar vele beszélgetni az apuka, miért kell neki ehhez ügyvéd. Apukának leesett az álla, hogy anyuka ezt hozza fel. Olyan, mintha anyuka egy másik világot látna, egy másik világban élne, nem pedig a valóságot, hogy miket csinált az elmúlt időszakban. Apuka mondta anyukának, hogy ő próbált vele beszélni, de anyuka elzárkózott a kommunikáció elől:
- nem vette fel a telefont, az apjával üzengetett,
- ügyvéddel fenyegetőzött, az ügyvéddel az íratta apukának, hogy ha nem válaszol 15 napon belül, akkor beperli,
- volt, hogy eljött az anyóshoz, hogy együtt legyenek, de anyuka nem akart ott lenni, hanem a rokonságát küldte ki, anyuka meg bent volt a szobában, apuka meg a gyermekével csak a koszos udvaron lehetett együtt,
- amikor az ügyvédek találkoztak, apuka azt akarta, hogy négyesbe tisztázzuk a válást, de anyuka elzárkózott ettől, csak az ügyvédjét küldte el.
Anyuka panaszkodott, hogy milyen nehéz két gyereket nevelni. Nem is érthető, miért panaszkodik, mivel ő választotta ezt, ő akarta egyedül nevelni a gyermekeket. Azzal áltatja magát, hogy ő egy áldozat; ez önámítás. Bebeszél magának egy témát, egy áldozati szerepet ölt magára, és sajnáltatja magát. Este 7-kor jött el apuka, miután a nagyobb gyermeke megvacsorázott, és megfürdött. Az ajtóban még beszélgettek a szülők, anyuka mondta apukának, hogy a jövő héten is jöhet a gyerekekhez. Apuka ennek megörül, hogy anyuka a 2 hétig tartó elzárási ciklust felcseréli 1 hetesre. Apuka ott léte alatt anyuka szeme többször könnybe lábadt.
szombat. Apuka hétfőn írt anyukának azt kérdezve, hogy mikor mehet a gyerekeihez? Anyuka péntek délután azt válaszolta, hogy szombaton 10-től 13-ig láthatja a gyerekeit. Mikor apuka megérkezett, a nagyobb gyermek szokásosan odarohant hozzá és átölelték egymást (majd később olvasható lesz, hogy az évekig tartó ellennevelés következtében a gyermek nem fog többé apukához rohanni, sőt, köszönni sem fog neki anyuka jelenlétében, amikor apuka elmegy értük, hogy a kapcsolattartás miatt elhozza őket). Bementek a szobába játszani, kirakósozni, labdázni. Délben a gyermek kiment ebédelni, de nem akart a konyhában enni, inkább visszajött apukához a szobába (apuka nem akart kimenni, mert a konyhában ott volt az anyós). A gyermek vitt be fasírtot, amiből megkínálta apukát. Együtt ettek, közben mesét néztek. Apuka megkérdezte anyukát, hogy az óvónő mondta-e neki, hogy felhívta őket telefonon, és megkérdeztem, hogy a gyermeke oda jár-e oviba. Azért telefonált oda, mert anyuka nem volt hajlandó elárulni, hogy pontosan hova jár a gyermek oviba, csak annyit mondott, hogy itt van a közelben. Anyuka kiborult ettől, és elkezdett veszekedni a gyermek előtt apukával. Azt mondta, hogy lejáratja magamat ezzel a telefonálgatással, és miért nem beszélte meg vele, miért akar apuka háborúzni. Azt válaszolta apuka, hogy ő nem háborúzik, anyukától megkérdezte, de nem válaszolt normálisan. Ezek után anyuka mondta, hogy ha bármit tudni akarok apuka, akkor kérdezze csak őt. Erre apuka fel is tette a kérdést, hogy anyuka árulja el a gyermekorvos és a védőnő nevét és elérhetőségét. Anyuka pökhendien azt válaszolta, hogy “Majd ha itt lesz az ideje, elmondom.” Tehát, így lehet anyukával beszélgetni, azaz sehogy, mert semmit sem mond el. Mielőtt eljött volna apuka, még az udvarra kimentek, hogy a gyermek hintázzon. A gyermek mondta apukának, hogy szeretne vele menni az új lakásba.
szerda. A nagyobb gyermek születésnapja miatt apuka szabadnapot vett ki, mert kora délután mehetett a gyermekeihez. Apuka délelőtt elment a NAV-hoz adóigazolást kérni, amit a bíróság kért a válóperhez. Anyuka fél 3-ra adott láthatási időpontot apukának. Mikor kiért, a nagyobb gyermek szokásosan odarohant hozzá. Apuka látta, hogy meg volt terítve a konyhában. Mondta anyuka, hogy ünnepi ebéd lesz. Ezen csodálkozott apuka, hiszen idáig még nem volt ilyen, jóformán semmit sem adtak enni, vagy inni amíg ott volt. Anyuka megkérdezte apukát, hogy kér-e sört? Apuka azt válaszolta nem, mert nem szokott az ebédhez sört inni. Leültek az asztalhoz, aminek a nagyobb gyermek nagyon örült; azt mondta “Anya és apa együtt van, ez csodálatos!” Megették a zöldséglevest, majd utána a brassóit. Aztán bementek a szobába játszani. Majd következett a szülinapi torta. Anyuka oreo kekszes tortát rendelt. A nagyobb gyermek nagyon örült neki, szépen elfújta a gyertyát, és egyből elkezdte a kekszeket enni. Az anyós is velük evett; nem szólt be most semmi rosszat. A tortázás után átadták a nagyobb gyermeknek az ajándékokat. Ő mindennek nagyon örült. A nagyobb gyermek többször mondogatta “Apa maradj!”. Majd beesteledett, a gyermek megfürdött, és bebújt az ágyikójába. Anyuka kikísérte apukát a kapuhoz, mondta, hogy hétvégén is mehet, majd átölelte és megcsókolta apukát. Teljes érzelmi kavalkád látható anyukánál. Nagyon labilis, nem következetes. Egyik nap ezt akar, másik nap azt. Fél év különélés után talán rádöbbent arra, hogy butaságot csinált azzal, hogy elköltözött, hogy szétszakította a családot, szétzilálta a gyermek érzelmi világát, kettétörte hármójuk életét.
csütörtök. Apuka írt anyukának, hogy szombaton is beengedi-e a gyerekekhez. Anyuka igennel válaszolt. Ami óta anyuka a kezéhez kapta a bírósági idézést, máshogy áll apukához.
szombat. Ez a láthatás is olyan volt, mint a múltkori. Az anyós nem zavarta a kis családot, apuka mindkét gyermekével tudott foglalkozni. Anyuka többször odament apukához, átölelte, puszit adott neki, az ölébe ült. Közösen vacsoráztak és anyuka mondta, hogy apuka nyugodtan hívjam őt bármikor.
– 6/5. oldal –
Apuka blog 