Anyuka a gyermekével még annyira sem foglalkozott, hogy babaúszásra elvigye (volt még érvényes bérletük). A gyermeket 8 hónapos korától vitték babaúszásra minden vasárnap délután, ahol a csoportban az egyik legügyesebb volt. Persze, apukának nem adta oda a gyermeket, és nem is volt hajlandó elmenni vele. Így a bérlet lejárt, és a kisgyermek maradt a négy fal között anyukával. Később olvasható lesz, hogy a gyermek több éven keresztül semmilyen rendszeres külön programon, sportoláson nem vehetett részt, az úszástól teljesen elszokott, a karakán, vagány, bátor kisgyermeket annyira megtörte anyuka, hogy félő lett, megremegett mindentől, a játszótéren a kisebbek odébb löktek, vagy csak nekimentek, akkor még ő kért bocsánatot, és az úszást illetően majdhogynem víziszonya lett.

Amikor anyuka az anyjához költözött, az anyuka nem csak az apukával szakította meg a viszonyát, hanem a saját legjobb barátnőivel is, akik közül egy egyik gimnázium óta, azaz több, mint 15 éve volt anyuka legjobb barátnője, és ő volt anyuka tanúja az esküvőn. Ezen kívül egy másik nagyon jó barátnőjével is megszakította az anyuka a kapcsolatát, kivel korábban sokat járt el bulizni.
Anyuka a kisgyermeket egy hétre teljesen elzárta apukától és az anyagiaktól tette függővé a kapcsolattartást, illetve akkor engedte a kapcsolattartást, amikor anyukának érdeke fűződött hozzá, pl. kért apukától kereseti kimutatást, és akkor engedélyezte a kapcsolattartást, ha azt az apuka átadja neki.
Sajnos a jog szerint a kapcsolattartás visszamenőleg nem pótolható, hiszen nem volt semmilyen bírói, vagy gyámügyi végzés. A jog kijátszása, hogy csak az elmaradt tartásdíjat kell pótolni az anyuka végleges elköltözésének napjáig, de az elmaradt kapcsolattartást nem. Ez az apa-gyermek kapcsolat nagy hátránya, és sok nő vissza is él vele, majd pedig csodálkozik, hogy apakomplexusos gyermeket nevelt, aki elmenekül otthonról és máshol keresi a boldogságot.
kedd. Apuka munka után kiment a gyermekéhez. Az após nyitotta ki a kaput, majd az anyós is kijött és együtt szidalmazták apukát. Egy idő után az após oda mutatott a kis felfújható medence melletti területre, hogy ott lehet majd játszani a kisgyermekkel. A gazos, koszos udvaron, ahol a szilvafa alatt feküdt a nagy testű, szőrös kutya, az udvar hátsó része meg tele volt kutyaszarral. Majd kihozták a kisgyermeket, aki apuka nyakába ugrott. Az anyós végig kamerázta az egészet, egy percre sem hagyta apukát és gyermekét magára, börtönőrként viselkedett. A kisgyermek a felfújható medencében lévő vízzel és egy kis vízipisztoly segítségével egyfolytában fröcskölte a nagymamáját. Majd anyuka keresztanyja is megjelent. Anyuka nem jött ki, bent feküdt, csak üzent a keresztanyjával. Átadtak egy listát az apukának, hogy milyen cuccok maradtak még a lakásban, azokért majd az após elmegy. Majd mondta az anyós, hogy itt a fürdés ideje, a házba már nem mehet be apuka, úgyhogy a gyermeklátogatásnak vége. A kisgyermek nagyon nehezen viselte a válást (meg persze apuka is), sírt a gyermek, az anyós és anyuka keresztanyja viaskodott, majd becibálták a kisgyermeket a házba (lelki és fizikai terror alatt tartották az akkor 2 és fél éves kisgyermeket). Apuka csak egy órát tudott a gyermekével eltölteni és azt is az anyuka rokonsága által létrehozott szutyok körülmények között.
vasárnap. Szép napsütéses nyári nap volt, amikor apuka kiért a kapcsolattartásra. Szerencsére az anyós el volt foglalva egy vízvezetékszerelővel, így nem zaklatta a gyermeket és az apukát. Apuka felvetette anyukának, hogy menjenek ki a játszótérre és fagyizzanak. Így is lett, jól érezte magát a széthulló család. Mikor visszaértek a házhoz a játszóterezésből, apuka megint játszott a gyermekével a szobában, majd esete 7-kor indult a fürdetés, és apuka eljött. A gyermeknek nehéz volt a búcsú, beállt az ajtóba és nem akart kiengedni apukát. Anyuka keresztanyja is befutott a végén, de most ő sem zaklatta apukát, ő is a ház átalakításával volt elfoglalva.
A második gyermek születése
hétfő. Anyuka hajnali fél 6 órakor felhívta apukát, hogy a fájások már megszaporodtak, indulnak a szülészetre a keresztanyjával. Apuka is rögtön célba vette a klinikát, közben üzent a főnökének, hogy nem megy be dolgozni a gyermekáldás miatt. Ott vett egy automatából kórházi ruhát, amiben bemehetett a vajúdóba és a műtőhöz. Ezt egy nővérke mondta, hogy olyan ruhában engednek csak be. Több mint fél órát várattak a szülészet előtt apukát, mert senki sem tudta, hogy az anyuka bent van-e. Egy nő, akinek a lánya vajúdott, mondta, hogy bent van egy másik nő az anyjával (nem az anyja, hanem a keresztanyja), biztos ő a felesége. Végre beengedték apukát, de csak úgy, hogy anyuka keresztanyja kijött. A vajúdóban apuka leült anyuka mellé, beszélgettek. Egyre jobban jöttek a fájások, majd a nőgyógyász úgy döntött, hogy irány a műtét. (Az olvasó bizonyára emlékszik, hogy az első gyermek születésekor apuka külön szobát bérelt anyukának a klinikán. Most nem, hiszen anyuka minden pénzéből kiforgatta apukát.) Még nem volt meg a gyermek neve, így most jött el a döntő pillanat, hogy az apuka által összeállított keresztnevekből válasszanak a szülők.
Az első gyermek születése előtt is, és most is úgy történt a névválasztás, hogy apuka átnézte az aktuálisan adható keresztnevek listáját, amit az MTA Nyelvtudományi Intézete havonta publikál, ebből ő kiválasztotta a neki tetsző neveket, leírta, hozzátette a jelentését, és a névnap dátumát és ebből a listából választottak a szülők. Az első gyermek esetében már jóval a szülés előtt eldöntötték a nevet, de a második gyermeknél csak a szülés napján.
Több befutó keresztnév is szóba került, de anyukán ezen a napon az egyik különösen megtetszett, így azt választották a szülők a császármetszés előtt 10 perccel. Anyukát bevitték a műtőbe, apuka meg az ajtó előtt állt. Majd hallotta apuka, hogy felsír a gyermek. A szülésznő behívta apukát, ő, amikor megpillantotta a gyermekét, rögtön látta rajta, hogy a keresztnév illik rá. A gyermeket odaadták apukának, majd bement a műtőbe és megmutatta anyukának. Közben apuka már fotózott is jó párat. Apuka és gyermeke átment egy másik helyiségbe, ahogy az újszülöttet megmérték és együtt lehetett vele jó 15 percig. Majd anyukát kitolták a műtőből, felvitték a megőrzőbe, a gyermeket meg a csecsemő osztályra, apuka így hazament, de mivel anyuka túl sok cuccot vitt magával, és csak egy keveset tarthatott bent, ezért a cuccainak jó részét odaadta apukának, hogy vigye magával, de majd valamelyik nap hozza vissza és anyuka megkérte apukát, hogy vásároljon neki pár dolgot a közértben.
Délután apuka elment bevásárolni, megvett mindent, amit anyuka kért (ásványvíz, kekszek, joghurtitalok, gyümölcslevek, túrós táska), majd bevitte a klinikára. Anyuka botorkált, fájt a hasa. Jól elvolt a szétszakított házaspár, úgy tűnt, mintha minden rendben lenne.
kedd. Apuka bement dolgozni, majd munka után meglátogatta anyukát. Ismét jól elvoltak, beszélgettek, mintha minden rendben lenne.
szerda. Apuka munka után ismét bement anyukához. Ez úttal viszont veszekedtek a szülők, mert anyuka egy listával állt elő, hogy miket vegyen meg apuka, de apuka azt mondta, hogy nincs pénze, nem vesz semmit, meg amúgy minek pl. törülközőt is venni, miközben anyuka mindent elvitt az elköltözéskor és bőven van törülközője. Miközben minden szülő arcán a boldogságot lehetett látni az újszülött osztályon, anyukáék veszekedtek. Mielőtt elindult apuka hazafelé, anyuka megkérte, hogy menjen el anyuka anyjához a kocsiért, és a következő napon azzal menjen be a klinikára, hogy el tudja vinni őket. Apuka indult is az anyóshoz, de közben anyuka üzent neki:
“Sajnálom, hogy ilyen a hozzaallasod a családodhoz. Te vagy a csaladfenntarto és az aki irányt ad a családnak és hagyod, hogy ez történjen. Boldog voltam picit, hogy Te viszel holnap haza, de így köszönöm nem kell a szállítás. Siess haza az albérletbe.”
Apuka nem tudta mire vélni ezt a hirtelen pálfordulást, mi történt az óta anyukával, hogy kilépett apuka a klinikáról, ezért apuka felhívta anyukát és egy jó órán át beszéltek. Abban maradtak, hogy apuka a következő nap fog elmenni anyuka autójéárt. Apuka szívesen vállalkozott a szállításra, mert remélte, hogy abban a meghitt esemény alatt, amikor a szülők hazaviszik az újszülöttet, együtt lehet majd a gyermekeivel. Nem sejtette, hogy a rokonság mivel készül ellene.
– 6/2. oldal –
