Az anyós
Sajnos az anyuka anyja nem vette figyelembe a kis család önálló életét. Rendszeresen ugráltatta apukát vagy anyukát, esténként kukkolt az ablakon keresztül, sohasem kopogott az ajtón, apukának rendszeresen kellett az anyóst szállítani, mert nem szeretett buszozni, így apuka vagy a HÉV megállóig, vagy az Örs vezér térig volt kénytelen elkocsikázni stb. Egyik alkalommal, mikor apukáék (apuka, anyuka és a gyermek) indultak egy programra kocsival, az anyós is beült az autóba, hogy vigyék el őt az Örs vezér térig. Amikor egy mellékúton hajtottak, az anyós kiborulva ráförmedt apukára “Tudod jól, hogy sietek, te meg nagyon lassan mész!” Apuka erre azt válaszolta “40-es tábla van, viszont 50-nel megyek, de többel nem vagyok hajlandó menni.” A hátsó ülésen ott ült anyuka és a kisgyermek. Anyuka meg azt hangoztatta mogorván “Itt nincs 40-es tábla!”. Ez az eset a Gyakorló utcában történt. Anyuka, kiállva az anyja mellett ő is apukát kezdte szekírozni a lassú tempó miatt. Pár hét múlva, amikor apuka és anyuka ismét a Gyakorló utcán ment végig, apuka megmutatta anyukának, hogy az egész utcában ki van téve a 40-es tábla, de anyuka ekkor is saját magának és az anyjának adott igazat.
Egy alkalommal, szakadó esőben, ítéletidőben, amikor az utca folyóvá változott, az anyós felhívta anyukát, hogy apuka menjen ki elé kocsival. Az anyós az utca végén volt (110 méterre a háztól), és egy autóban ült, amit anyuka keresztanyjának az a lánya vezetett, akivel anyuka keresztanyja akkor nem volt beszélő viszonyban. Az anyós vele töltötte a napját és nem akarta, hogy a nővére ezt meglássa. Így apuka beült az autóba, kihajtott 110 métert, az anyós beszállt az autóba és visszamentek a házhoz. Ember nem tartózkodott az utcán, még a látótávolság is csekély volt, egyszerűbb lett volna, ha az anyós a háznál száll ki és besétál, de nem.
Egyik este, kilenc óra után megszólalt anyuka mobiltelefonja. Az anyja hívta, hogy anyuka és apuka menjen most azonnal a kerti sufniba pakolni, mert összedől az egyik kisszekrény, amire az anyós egy régi nagyképernyős TV-t rakatott. Apuka mondta anyukának, hogy ez már mindennek a teteje, hogy az esti családi nyugalmat ilyen ötlettel zaklatja anyuka anyja. Apuka nem is volt hajlandó kimenni és pakolni, anyuka viszont a családját háttérbe állítva kiment a sufniba pakolni, ahogy az anyja erre utasította.
Egyik ebéd alkalmával, amikor anyuka és apuka ebédelt, az anyós odaült melléjük, hangosan fájlalta a lábát, majd felhúzta a ruháját, és a foltos, visszeres, beteg lábát mutogatta apukának, hogy nézze meg, mennyire beteg a lába. Apuka odapillantott, és majdnem elhányta magát. Anyuka mondta az anyjának, hogy „Ne mutasd anci, mert az ilyet ezek nem bírják!”. Tehát, anyuka az anyjának adott igazat, hogy teljesen rendben van, ha egy vénasszony a beteg, undorító lábát másnak mutogatja, mialatt a másik ember éppen eszik. A másik ember a hibás, hogy ő ezt a látványt nem szereti evés közben.
Az anyósnak voltak macskái, akik közül ez egyik nagy fosásban tört ki, és a teraszon lévő drága műfüvet több helyen lefosta. Az anyós nem volt hajlandó a műfüvet letakarítani, hanem helyette kidobta, és persze anyuka vetetett az apukával egy új 4×4 méteres műfüvet, hiszen, kell oda műfű, mert a gyermek ott szokott játszani.
Több esetben előfordult, hogy késő este, amikor anyuka és apuka az ágyban fekve nézte a tévét, a TV mögötti ablakon lévő sötétítő függöny nem volt teljesen összehúzva, egy kis rés marad, és megjelent az anyós feje, ahogy kukkolt befelé. Ezt mindketten észrevették és elsőre nagy rémületben törtek ki az iszonyatos, otromba fej láttán. Évekkel később, amikor apuka ezeket az esetek felhozta anyukának, akkor már anyuka tagadta, hogy ilyen történt volna.
Nem volt egy nyugodt nap, az anyós rendszeresen beszólt apukának; hol azért, hogy nem úgy támasztjuk a gereblyét a falhoz apuka, ahogy kell (amikor apuka a kertben dolgozott), hol azért, hogy nem úgy kell eltakarítani a havat (amikor apuka télen takarította az udvart) stb.
Anyuka elmesélte apukának, hogy régen a keresztanyjának az a lánya, aki külföldön él, meg akarta venni az ő házrészüket a férjével, és adtak is anyuka anyjának 400.000 Ft foglalót. Elindították a banki hitelt, de mivel adós listán volt a férj, ezért nem kaptak hitelt. Az anyós a foglalót nem adta vissza a rokonnak. Ez az esemény is sok konfliktust generált. Leginkább anyuka keresztanyjának a külföldre költözött lányának a férjét köpködték, de amikor találkoztak vele, akkor az arcába vigyorogtak. Egyszer, valamilyen oknál fogva az idegenben élő házaspár kisfia egyik lábára elkezdett sántítani. Anyuka anyja azt mondta, hogy ez az apa miatt van, mert nem bánik jól a kisfiúval. Apuka kételkedett, mert amikor találkozott a külhoni családdal (pl. együtt mentek el kirándulni, vagy strandolni), akkor jól látta, hogy az apa mindkét gyermekével jól bánik. Hiába védte meg apuka a másik apukát, anyuka anyja megállás nélkül szidalmazta a rokont és ezt anyuka mindig helyeselte is.
Amikor a kisgyermek kötelező védőoltásairól esett szó, az anyós hangoztatta, hogy a védőoltásokkal az emberekbe fecskendezik a betegséget, hogy ki-mikor-miben szenvedjen és haljon meg; lehet, hogy most a kisgyermekbe belefecskendezik, hogy 40 évesen rákban haljon meg. Apuka nem hitt a fülének, hogy mondhat ilyet egy ember.
Volt, hogy az anyós (és a nyúlszájú testvére) egy videomegosztó csatornán nézte Borbély József nyilatkozatait és teljes mértékben egyet értettek vele. Borbély József kinevezte magát kormányzónak, az Apostoli Magyar Királyság urának, bejelentette a kormány és a magyar köztársaság eltörlését, valamint a forintot a szentkorona nevű valutára akarta cserélni, és létre hozta a (nem létező) Szent Korona Bankot. Erről az emberről egy büntetőeljárásban egy pszichológus megállapította, hogy paranoid, “perlekedési téveszméi vannak” és az akkor 55 éves Borbély Józsefet gondnokság alá helyezték, de ez az ember a börtönt is megjárta.
Amikor a kisgyermek kétéves korára megtanult beszélni, szinte az első értelmes mondta az volt “Nem szeretem a mamát!” Ilyenkor anyuka rögtön rászolt a gyermekére, és azt erőltette bele, hogy “Ugye szereted a mamát! Ugye szereted a mamát!” (Ezt nevezzük befolyásolásnak, azaz anyuka a gyermekét befolyásolta, hogy szeresse az őt nem szerető nagymamáját.) A kislány gyermeki őszintesége meglepte apukát, és gondolta, hogy bizonyára érzi a nagymamában uralkodó gyűlöletet. A kisgyermek nemsokára megtanulta anyuka rokonaitól a “Kutya faszát!” és “A picsába!” kifejezéseket is.
Apuka látta, mert látványos volt, hogy az anyós csak egy gyermeket szeret, ő pedig nem más, mint anyuka keresztanyjának, a külföldön élő lányának fiúgyermeke (akiről már korábban olvasni lehetett, hogy egy időszakban sántított a kisfiú). Amikor ezt elmondta apuka az anyukának, anyuka mélabúsan azt mondta “Én is ezt látom.” Volt, hogy az anyós a saját unokáját úgy hívta, ahogy azt az idegenben élő kisfiút hívják. Amikor apuka ezt meghallotta, hogy az anyós átkeresztelte a gyermekét, rászólt az anyósra, aki kijelentette, hogy ő úgy hívja a gyereket, ahogy akarja. Ezt anyuka is végig hallgatta és egy szót sem szólt, nem állt ki a saját gyermeke mellett, és nem érdekelte, hogy az anyja nem hajlandó a gyermekét úgy hívni, ahogy ők (anyuka és apuka) elnevezték.
Apuka megtapasztalta, hogy egy retardál, tanulatlan, buta, értelmi- és érzelmi intelligenciával nem rendelkező ember az anyósa, aki mellől el kell menekülni. Sajnos, anyuka gondoskodott arról, hogy ne tudjanak spórolni, így oda legyenek kötve az anyjához. Anyukának és a rokonságának az volt a mániája, hogy az 5-ös kódú termékek a jók. Apuka nem tudta, milyen 5-ös kódról beszélnek. Majd kiderült, hogy az 5-tel kezdődő vonalkódról van szó, mert az azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságban gyártották. Még a mosóport is Angliából szerették hozatni. A költekezések ellenére anyuka és a szülei rendszeresen felhánytorgatták apukának, hogy nem tud spórolni, nem képes egy családot ellátni pénzzel, nem képes lakást venni, házat építeni.
– 4/2. oldal –
Apuka blog 