Esküvő
Elindult az esküvő szervezése. Apuka úgy döntött, hogy a kiadások csökkentése érdekében csak a szűk rokonságát és baráta körét hívja meg. Anyuka mindenkit meg akart hívni, akit csak elért, így a lakodalmon 85/15%-os arányban voltak anyuka/apuka vendégei. Anyuka Top Wesselton gyémántos jegygyűrűje háromszor annyiba került, mint apuka jegygyűrűje, de apuka boldogan kifizette. Anyuka anyja nem járult az esküvői költségekhez, anyuka apja adott némi pénzt, de azt anyuka a ruhájának bérlésére költötte. Az esküvő napján apukának rengeteg dolga akadt, korán kelt és még a névjegykártyákat készítette a vacsorához, elvitte az autót a virágoshoz díszíteni, és a templomba is bement. Apuka rábízta anyukára, hogy vasalja ki az ingjét. Anyuka ki sem tette a lábát a szobájából (házrészéből), mert házhoz jött a fodrász és a sminkes. Amikor apuka visszatért az útjáról és indulni kellett az eseményre, szomorúan vette észre, hogy az ingje nem lett kivasalva. Erre anyuka már majdnem teljes menyasszonyi ruhában nagy nehezen nekiállt az ing vasalásának. Az esküvőn apuka a boldogságtól nem is vette észre a kezdeti változást anyukán. Az esküvő majdhogynem hetedhét országra szóló lakodalom volt. Az anyakönyvvezetőnél a tanúk is osztálytársak voltak, hiszen apukának és anyukának is a legjobb barátja a gimnáziumi padtársuk volt és azóta tartott a baráti kapcsolatuk, tehát négy osztálytárs állt az anyakönyvvezető előtt. A református templomban a lelkész remekül, személyes témát is megemlítve adta össze a szerelmespárt.
A református eskü, ami aztán anyuka hamar semmibe vett és kevesebb, mint 3 év elteltével véget is vetett:
Én Anyuka esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy Apukát, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye eszerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és Őt sem egészségben, sem betegségben, sem boldog-, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen! Ámen!
A lakodalmi vacsorán az apuka kitalálta, hogy mivel nem akarja a násznépet anyagilag megterhelni, ezért a menyasszonytáncnál ne pénzt, hanem írást tegyenek majd a kondérba. Mindenki kapott papírt és borítékot, amire ráírhatott valami személyes dolgot, jókívánságot, vagy a gyermekek rajzolhattak is. Anyuka egyik volt kollégája (aki tehetős ember volt, egy TV társaságnál dolgozott magas beosztásban) szívén viselte a kis család sorsát, és egy szép összeggel járult a kiadásokhoz, ami kellett is a lakodalmi költségek végelszámolásánál és a születendő gyermek kiadásaihoz, mert apuka pénztárcája nem bírta már ezt a terhet. Hajnalig tartott a mulatozás a vendéglőben.
A gyermek születése
Hajnali fél háromkor anyuka kiment a WC-re, és érezte, hogy a magzatvíz elfolyik. Szólt apukának, aki rögtön kiugrott az ágyból és felöltözött, majd megragadta anyuka táskát, amit már korábban összekészítettek a nagy eseményre. Anyuka felhívta a szülésznőt, hogy elmondja neki a hírt, aki ennek hallatán az azonnali indulást javasolta. Hamarosan már el is indult anyuka és apuka az enyhe, kellemesen hűvös éjjeli órában. Apuka óvatosan vezetett, és mivel nem volt forgalom a városban, ezért fél négykor már a szülészet bejáratánál csöngettek az ügyeletes nővérnek. Egy másik szülői páros is ott várakozott. Hamarosan beléptek a szülőosztályra, és anyukát megvizsgálta az ügyeletes nővér, majd a vajúdó szobában feküdt le, ahol már két kismama pihent. Anyukára rákötötték a műszereket, melyekkel a gyermek szívverését ellenőrizték. Apuka végig anyuka mellett volt, de apuka egyszer a várószoba egyik foteljában aludt egy órát. Délelőtt beért a szülésznő és a nőgyógyász is. Délben döntött úgy a nőgyógyász, hogy megindítják a szülést. Anyukáék bementek az egyik szülőszobába, ahol továbbra is óriási boldogságban várta anyuka és apuka a gyermek megérkezését. 15 óra környéken a természetes szülés helyett a császármetszésre esett a választás. Meg kellett várni, amíg a műtő felszabadul, majd 16:10-kor bevitték anyukát. Apuka közben a szülőszobában nagyon izgatottan várt egyedül. Egyszer csak belépett az ajtón két nővér egy pólyával, melyben a gyermeket tartották. Apuka amint meglátta, elsírta magát az örömtől, és izgatottan érdeklődött anyuka állapota iránt. A nővérek megnyugtatták, hogy a műtét problémamentesen lezajlott, mindjárt átviszik anyukát az őrzőbe, úgyhogy a folyosón találkozhat is a kis család. A nővérek megkérték apukát, hogy írja le a gyermek nevét, mert egy szalagot tesznek rá a nevével, és a babahordozó kocsira felragasztanak egy névtáblát. Ekkor írta le a világon először egy ember, aki az apuka volt, azt a nevet, amit a gyermeknek adtak.
A szülés után, 17 óra táján a gyermeket a csecsemőosztályra vitték, anyukát meg az őrzőbe, hogy pihenjék ki mindketten a fáradalmakat. Apuka felment az őrzőbe anyukához, beszélgettek még 20 percet, majd apuka hazaindult, mert letelt a látogatási idő.
Másnap reggel 6-ra lement anyuka a csecsemőosztályra, elvitte a gyermeküket megetetni, majd visszavitte őt a többi csecsemőhöz. Anyuka felhívta apukát, hogy délre menjen be, mert akkor tud majd átköltözni a kibérelt szobába. Apuka bement és anyukát átköltöztette a különszobába. Az újdonsült szülők egymás nyakába borultak és a boldogságtól meghatódva nézték a gyermeküket, ahogy fekszik a hordozóban és issza a vizet.
A következő napon délután együtt aludtak; anyuka és apuka az ágyon, a gyermek meg a hordozóba mellettük. Ez volt az első közös családi szunyókálás.
Ez utáni napon anyukáékat hazaengedték a klinikáról. Anyukának meg kellett várnia a hivatalos papírokat, apuka meg közben összecsomagolt a szobában és levitte a cuccokat az autóhoz, majd elindult haza a kis család. A gyermek végig aludta az utat a babahordozóban. Amikor megérkeztek a házhoz, a kutya rögtön odament a csecsemőhöz, megszagolgatta, látszódott rajta, hogy érdeklődik az új családtag iránt.
– 3/3. oldal –
Apuka blog 